Szereted az életed?

Is-is. Alapvetően az életet és az abban rejlő lehetőségeket igen. A körülményeim és a környezetemben lévő emberek szintjét viszont nem.

Értsd: Szeretek sétálni, a barátaimmal lenni, filmeket nézni, sportolni és még rengeteg dolgot, de nem szeretem azt, hogy alig van normális meló a környékemen, nem tudunk egy normális országvezetést felmutatni és rengetegen rosszindulatúak.

Igen szeretem! Történt velem sok rossz, de szerencsére mindig úgy kaptam a rosszat hogy elbírtam... A nagy tragédiák viszont elkerültek eddig hála Istennek! ♥️

Sajnos nekem sosem volt igazán családom, sőt csak terror volt. Pár éve , hogy nem szenvedek annyit, de valahogy előtte sem utáltam az életem. Mindig úgy gondoltam, hogy rövid az élet, kár elvesztegetni szomorkodással és elégtelenkedéssel, inkább lépni kell, és változtatni amit lehet.

Bár egy ideig azért bele ragadtam a kakiba én is...

Mostmár van saját kis családom, van férjem, lassan születik a kisfiam. Csodás barátaim vannak. Stabil munkahelyem. Pénzügyileg rendben vagyunk. Egészségesek vagyunk. Úgyhogy hálás vagyok, nem cserélnék senkivel.

Tudom senkinek sem egyszerű és gondtalan az élete. Úgyhogy megpróbálom a sajátomból kihozni amit lehet. 😊