Szereted az életed?

Én ki vagyok békülve vele, azt is lehet mondani, hogy szeretem.

Ha azt nézem milyen céltalan, depressziós, otthon ülős, életunt fiatal voltam aki sehonnan nem tartott sehova, csak felnőtt egy alkoholista csóró családban, akkor egész jól tovább léptem.

30+ éves vagyok, 500 ezres fizetés, céges autó, relatív sok szabadidő, szeretem a munkám, van hobbim ami leköt, és körül vettem magam olyan emberekkel, akiket szeretek és viszont szeretnek.

Nem azt mondom, néha magam alatt vagyok, elvesztem a fonalat de ezek elmúlnak és az alap "állapotom" pozitív.

Elfogadtam azt is, hogy nem én fogom megváltani a világot, csak egy szorgalmas kis hangya leszek valószínűleg, de nekem már az is egyfajta győzelem, hogy a normális/átlagos szintre eljutottam.