Más is erős dühöt érez az olyan emberekkel szemben, akik egy nyilvánvalóan rossz kapcsolatban ragadnak, esetleg ha nem lenne elég, a legnagyobb szarban gondolkodnak el a gyerekvállaláson is?

Egyszerűen ha tudomásomra jut egy ilyen eset, felmegy bennem a pumpa. Az áldozatra kezdek haragudni, annak is az ostobaságára. Olyan érzésem van, mintha lenne egy gyerekem, aki folyamatosan a szakadék szélén futkározik és többször kaptam már utána, mikor megcsúszott, de még mindig azt élvezi, hogy majdnem meghal. Egyszerűen nagyon meg akarom ütni. Viszket a tenyerem, hogy ne vágjak le egy istenesen nagy pofont az ilyen hülye (főleg) nőknek.

A rossz kapcsolatot értsük úgy, hogy a másik fél félrekúr vagy veri az illetőt vagy elszedi a pénzét, stb.

És ez az idióta majdom meg hagyja. És még kérdezi, hogy mi a baj és hiába mondod meg neki a nyilvánvalót, azután sem azért megy haza, hogy pakoljon és menjen, hanem előrukkol az eljegyzés/gyerek ötletével, mert milyen rohadt jó buli így gyereket vállalni.

Annyira felbosszantanak ezek az emberek, annyira bántani akarom őket, hogy eljusson az agyukig, amit mondok, mert látszólag mikor elmondják, hogy mi van velük és valaki segíteni akar, szándékosan az ellenkezőjét csinálják... Szándékosan mégszorosabbra fűzik a szálakat és jön ez a szánalmas mártír stílus.