Konkrétan honnan jött az a szemlélet, miszerint mindenki a maga sorsa kovácsa, minden saját magunkon múlik?

A mostani helyzet tényleg pánikkeltés. 2018-ban több mint 8 millió ember halt meg daganatos betegségben a világon. Ehhez képest, hol van a mostani haláleset? Sehol! Az emberek hány százaléka foglalkozik napi szinten testi és lelki egészségével? Nagyon kevesen. Ha nem foglalkozik az ember az egészségével, akkor beteg lesz. Ez ilyen egyszerű.

Tényleg úgy van, hogy mindenki a saját életének a kovácsa. De az már régen rossz, ha ezt valakinek magyarázni kell.

Tudod, felelősségvállalás a saját életedért. Minden tettednek következménye van.

A daganatos betegségekért is legnagyobb esetben az ember, saját maga a felelős. Kivétel, ha már eleve úgy születik valaki, vagy genetikai betegség.

Miért van manapság annyi daganatos? Mert sok a stressz, amit nem tanulnak meg kezelni, túlhajszolják magukat, egészségtelen mozgásszegény életmódot folytatnak, nem foglalkoznak testi és lelki egészségükkel.

A stressz az egyik legnagyobb halálfaktor, ami a daganat előfutára.

Sokan az önismeret fogalmát se ismerik. Ismerni kell magunkat, fel kell mérnünk képességünket. Hiába akarnék felmászni egy magas hegyre, ha tériszonyom van pl. Sokan úgy küzdenek, hogy fogalmuk sincs, hogy milyen képességekkel rendelkeznek. Aztán meg csodálkoznak, hogy állandóan kudarc éri őket.

Nagyon kis százalék az, amiről nem az ember tehet. 90%-ban mindig az ember tehet arról, hogy milyen az ő élete.

Elég keszekusza amit írtál ahhoz hogy elméletnek lehessen nevezni. Egyébként onnan jött, hogy valóban, a korábbi korokhoz képest, tényleg minimális túlzással, bárki elérhet bármit.

A hangsúly a minimálison van.

Gondold végig, a feudalizmusban a nemes lány voltál házasodtál 12 évesen és szültél amíg bele nem haltál, ha jobbágy voltál, akkor mentél a háborúba a földesuradért, vagy elvitt egy járvány és ennyi.

A kommunizmusban ha te munkás voltál, akkor munkás voltál, ha értettél valamihez, ha volt valódi munkád, ha nem.

És még lehetne sorolni.

Most gyakorlatilag mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy tanuljon, a kompetenciáihoz, személyiségéhez illő foglalkozást válasszon, tanuljon, képezze magát, abban sikeres legyen és előbbre jusson az életben, mint a szülei. Szabadon utazhat, vállalhat munkát, utasíthat vissza munkát, vállalhat gyereket, vagy éppen dönthet úgy, hogy nem vállal. Ez a szabadság a korábbi korokhoz képest óriási.

Ettől még lehet rák, lehet válság stb. De a fenti lehetőségek akkor is ott vannak és bárki felállhat, továbbléphet egy rossz periódusból. Csak akarnia kell.

Azért hiszem ezt, mert ha nem hinnék abban, hogy fordíthatok a saját sorsomon.. jobbá tehetem azt, emelhetek az életszínvonalamon... akkor az életem értelmét veszti.

Én nem akarok megrohadni a "örülj, hogy lyuk van a seggeden" és a "200e forint márpedig jó fizetés" ördögi körében. Szeretném látni a tengert, szeretnék szép autót, jó házat és mindezt nem 40 év spórolás, meg hitel útján.

Azért nem lesz mindenki rákos.

[link]

2018 ban ~32000 haláleset volt daganatos megbetegedésben... a közel 10 millió magyarra számítva.