Az életetek melyik szakaszát élvezitek, élveztétek jobban?

Egyértelműen a gimis időszakom vége-egyetemi időszakom mondanám a legjobb szakasznak, minden problémájával együtt, pedig akkor alig vártam, hogy vége legyen.

Csak tanulnom kellett, azt csinálhattam mégis amit akartam, mindenre volt időm. Most örülök ha 22:00-kor nem alszok be a fáradtságtól, pedig minden okés az életemben, talán egy biztos és jobb melóhely lenne csak a jobb.

23/f

Mindegyiknek meg volt az előnye.

Iskolás koromban nem volt semmi felelősség, csak tanulni kellett. Senkiért nem tartoztam felelősséggel.

Felnőttként szabadabb vagyok, mert normális munkám van, normális fizetéssel. Nem mondják meg, hogy mit csinálhatok, mint egy gyereknek. De sokkal több a feladat és a felelősség is, magánéletben és munkában is.

A legjobb a 20-as éveim eleje volt. Akkor kezdtem dolgozni, de még otthon laktam, nem volt nagyon felelősségem, a munka elvesztésétől sem féltem, lazábban vettem, mint most. De már volt pénzem, hogy élvezzem az életet. Nagyon sokat mentünk barátokkal mindenféle programra. Most mindenkinek ott a család. Sok a feladat.

Egyértelműen a munka.

- Fizetést kapok azért, hogy azt csinálom amit más mond. (Suliban ugyanezt csináltam, de nem kaptam érte semmit.)

- Én választhatok hogy hol dolgozzak. Szabadon felmondhatok ha úgy van, kereshetek másik helyet.

- Ha a munkával végzek, akkor végzek. Nincs házi, beadandó, stb.

- Vannak szabadnapjaim, nem csak akkor hiányozhatok ha beteg vagyok.

- Az egész nap szabadabb, ihatok, telefonálhatok, kimehetek mosdóba, hallgathatok zenét, kérdezhetek a kollégáktól, stb. (Én nem dohányzok, de azt is szabad, ha akarnám megtehetném.)

- Felnőttként kezelnek. Nincs verekedés, dobálózás, nem ütnek meg, nem lopják el semmimet a kollégák, nem zárnak be a mosdóba. Ha mégis ilyen történne akkor tudnék tenni valamit, nem lennék köteles eltűrni.

- Vihetek magammal kaját, vagy egy nekem tetsző étteremből rendelhetek, nem kell a moslék és a szendvics közül választanom.

- Nem szólnak bele az életem legapróbb dolgaiba, nem osztják be a szabadidőmet.

- Azzal foglalkozhatok a nap részében, ami tényleg érdekel, nem pedig unalmas random tanórákon kell ülnöm.

- Aktív a napom, csinálok valamit, teszek-veszek, intézkedek. Nem pedig csak ülök és igyekszem ébren maradni miközben valaki áll velem szemben és órákon át beszél hozzám én meg csak hallgatom.

- Nem kell cipelnem a könyveket, füzeteket, tesicuccot, stb. Csak a személyes holmim - és egy könyvet a szórakozás miatt. :)

- Nem olyan emberekkel vagyok összezárva, akikkel a környéken lakunk, hanem akikkel nagyjából hasonló a "színvonal", az érdeklődés, a szociális helyzet.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Nem tudok egyértelműen választani, mindkét verziónak megvannak az előnyei.

A hármas egyébként korrektül összefoglalta az én álláspontomat, szóval azt képviselném én is.

Hiaba voltam jo tanulo, voltak baratnoim, szerelmes voltam valakibe, aki odajart - gyuloltem az iskolat. Mai napig a hideg futkos a hatamon, ha latok egyet a teveben.

Azota barmi jobb.