Miért hanyagolják el magukat a nők? Ez ellen hogy lehet tenni?

Nem tudom nálam fordítva volt. 18 évesen elhanyagoktabb voltam, a kutya rám sem nézett. 20 évesen kezdtem kivirágozni, mert megszabadultam a szülői befolyás alól.

És most 30 fölött érzem magam a legcsinosabbnak. Sok leadott kiló, új frizura. Új szokások. Étkezés átvariálása... stb.

Mindenki most talál szebbnek, aki ismer régről. És a középiskolai ismerőseim is csodálkoznak, hogy én vagyok az.

De ehhez a gyökeres változáshoz kellett egy lelki válság, depresszió, és a mélypont, hogy azt mondjam: újrakezdem.

Mentalitás kérdése... Aki nem neveli magát arra, hogy legyen egy ápolási/sportolási rutinja, azon meglátszik a kor.

Én 18 évesen kezdtem el rendszeresen sportolni (előtte is sportoltam, de nem ilyen intenzíven), nagyjából ezzel egyidejűleg szedtem össze egy sporttáplálkozásra építő, rugalmas étrendet. 22 éves koromtól pedig rendszeresen szedek vitaminokat és utánajártam a bőrápolás minden csínjának. Előtte is figyeltem rá, de akkor szántam rá magam igazán, hogy mindenféle kence szerepét tanulmányozzam, illetve ekkor kezdtem el dolgozni a szakmában, amitől lett pénzem kicsit többre, mint egy mezei hidratálókrém. 26 éves vagyok, annyinak nézek ki, mint 18 évesen, csak szebb a hajam és megtaláltam a saját stílusom. A régi osztálytársaimon meg azt látom, hogy egy (szintén sportoló) lány kivételével mindenki szétfolyóban és elasszonyosodóban van...

30 felé elkezd lassulni az anyagcsere, megmaradnak a kilók, meglátszik az addig folytatott életmód. A szolitól, dohányzástól, egészségtelen étrendtől vízhiányos bőr elkezd megereszkedni, elveszik a tónus. Ha emellé jön gyerek, az is hatalmas változásokat okoz a szervezetben, sokan pedig szülés után soha nem térnek vissza a testmozgáshoz sem. Egy fiatal, akinek pörög a szervezete, jóformán csinálhat bármit, nem látszik meg rajta, ráadásul mivel nem állapodott meg, nem tekinti alapvetésnek, hogy akármilyen külsővel elfogadják. De a beleszokás egy kapcsolatba, egy kényelmes életbe és az ápolási rutin hiánya egy idő után visszacsap. Akinek nem vált szokássá az életében, hogy figyeljen magára, az nagyon nehezen kezdi el (és akkor is el van késve kicsit), mikor már látható jelei vannak annak, amit eddig (nem) csinált.

DE! Ez nem csak a nőkre igaz. Én azt veszem észre, hogy sok kissrác tatává öregszik, mintha kimaradna nekik a férfi időszak. Nagyon sok kölyökképű ismerősömnek előbb lett kopaszfoltja és sörhasa, minthogy ezen kívül bármilyen férfias vonást összeszedett volna. A nők bőre érzékenyebb, lágyabb, a női divat sokfélébb, illetve a nők szülnek, ezért nekik érzékenyebb a szervezetük az ilyesmire. De a férfiak hajlamosak kevesebbet figyelni például a bőrápolásra és póló-farmer ide vagy oda, az alakjukat egy határon túl ők sem tudják elrejteni. És ugyanúgy lerobbannak, ha nem jobban.

Nálam is fordítva van! 😊

Mindig azt mondják,hogy egyre szebb vagyok. Szépen örgeszem 😂

Persze én is észre veszem a tükörben.

Szerintem is sokkal látványosabb az elhanyagolódás 25-45 között, és ahogy #8-as írja, sokan belesavanyodnak a hétköznapokba, feladatokba.

A 18 és 25 évesek között annyi különbséget látok, hogy a középsuliból kikerülve sok fiatalnál drasztikusan zuhan a testmozgás mennyisége (és ezzel együtt a fizikai kondíció), de amúgy összességében nem igénytelenebbek.

Nem látom, hogy a nők elcsunyulnanak 30hoz közel. Annyi történik, hogy felnőttek lesznek, és felnőtt módjára néznek ki, ami természetes. Nem fenntarthato, hogy valaki örökre 20 évesnek nézzen ki, márpedig manapság ez az elvárás. Az ideálisnak, és a korának megfelelően kinezo 30 évest úgy képzeli el a többség, mint egy átlag 25 évest. Felesleges ezen aggódni.

Élj egészségesen, amibe nem csak a mozgás és a helyes étkezés tartozik, hanem hogy tudj lazítani is, (és ne stresszelj azon a tükörben, hogy nem maradtak meg a tinike jellemző vonásaid, hanem elfogadod, és megszereted a tested változásait) és akkor nem lesz gondod.