Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem, de "szerető" lettem? Hogyan tovább?
Az egész úgy kezdődött néhány hete, hogy felfigyeltem egy számomra nagyon szimpatikus, kedves kisugárzású, szép szemű férfira (ezek voltak róla az első benyomásaim), akivel a munkája révén hetente több alkalommal is összefutottunk. Meg sem fordult a fejemben, hogy házas, illetve nem is gondoltam túl semmit, csak rámosolyogtam, felvettem és tartottam vele a szemkontaktust, amiket ő viszonzott, és onnantól ez ment néhány néhány napon át, mindig kicsit flörtöltünk, amikor összefutottunk. Nagyon vártam mindig, hogy lássam, de nem léptem semmit, aztán egyszercsak megszólított, beszélgetésbe elegyedtünk, és megállapítottam, hogy nem csak első benyomásra szimpatikus, a személyisége is nagyon tetszik. Sétálni hívott még aznap estére munka után, boldog voltam, pillangók a hasamban, mint egy szerelmes kamasznak, minden tökéletes volt, annyira egy hullámhosszon voltunk, mintha ezer éve ismernénk egymást, olyan volt, de tényleg. Volt, hogy befejeztük egymás mondatait, rengeteget nevettünk, de komolyan is beszélgettünk, és túlzás nélkül, én életemben olyan jól még nem éreztem magam senkivel, pedig volt pár szép élményem. Csókkal és öleléssel váltunk el, telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, még keressük egymást. A felhők fölött 3 méterrel járva mentem haza aznap este, teljesen elvarázsolt ez a férfi, és olyan gyorsan alakult aznap minden. A következő két és fél hétben többször találkoztunk, egyre közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg, és testileg is. Lefeküdtünk egymással, szeretkeztünk, fantasztikus volt, ugyanúgy egymásra voltunk hangolódva, mint a beszélgetéseinkben. Boldog voltam, azt hittem egy szép párkapcsolat van kibontakozóban. Miután harmadszor feküdtünk le egymással, akkor jött a hidegzuhany. Akkor bevallotta, hogy felesége van. Nem hittem el, azt hittem viccel, még el is poénkodtam a dolgot. De igaz. Nem akarta hamarabb elmondani, mert nem akart elveszíteni. mielőtt még igazan együtt lehettünk volna. Mikor ezt mondta, úgy értelmeztem, ezzel most ki is dobott, megvoltam neki, ennyi volt. De nem...azt mondta, belém szeretett, és önző volt, nem akarta hogy én dobjam ki őt, ha hamarabb elmondja. Az a baj, hogy én is beleszerettem, de úgy istenigazából :( Mindig is elítéltem a megcsalást, a "szeretősdit", de nagyon, erre mit ad az ég... Óriási baj, hogy amióta tudom, hogy házas, még egyszer lefeküdtem vele. Rossznak, mocskosnak érzem magam, és nagyon sajnálom a feleségét. Nem akarok szerető lenni, nem, nagyon nem, isten ments. De szeretem ezt a férfit, még így is, ez a legrosszabb, hogy nem tudok rá haragudni sem, nagyszerű ember (na ja, ez egy jó nagy paradoxon). Nem akarok megindulni a lejtőn, de már túlságosan beleéltem magam a kapcsolatunkba.
Nem akarok beszélni erről most senkinek, ki akartam írni magamból :( Iszonyúan fáj most belül, megszakad a szívem. Mit lehet ilyenkor tennem?
Nagyon igazad van. Jó, hogy te ilyen erős tudtál lenni. Köszönöm a motivációt!
Még össze kell szednem magamat és a gondolataimat, hogy beszélni tudják vele utoljára. Persze jó lenne mindent személyesen tisztázni, de lehet, hogy most ésszerűbb lenne inkább egy utolsót írni neki, nem találkozva többet? Bár jó lenne még utoljára látni őt. A véletlen összefutások, ahogy az egész kezdődött, már nem fognak szerencsére bekavarni, azóta már home office-ban vagyok.
válasza:Szerintem nem szabad ezt végső búcsúként felfognod. Nem tudhatod, hogy mit hoz az élet, ha tényleg egymásnak teremtettek titeket, akkor még fogtok találkozni... hagyd nyitva a lehetőségét.
Én a helyedben csak azt magyaráznám el a pasinak, hogy "igy" nem működik köztetek a dolog. De nem temiattad, vagy őmiatta, hanem az élethelyzet miatt. Ez nagy különbség szerintem, és mindenkinek könnyebben emészthető is talán, plusz adott esetben van belőle visszaút, hisz nem tudhatjátok mit hoz az élet később...
ó, köszi, nem hinném, hogy erős lennék, csak egy vaskalapos, régivágású személy, aki nem enged a negyvennyolcból. Ez manaság egyre ritkább, de száz éve még az volt a ritka, ha valaki nem ilyen volt...
de valójában erre bárki képes, hiába akarja a modern társadalom elhitetni, hogy nem...
ez az egész valósitsd meg önmagadat szlogen egyébként, ami manapság a csapból is folyik, éppen erről szól, hogy az embereket tudatosan próbálják szuggerálni, hogy senki és semmi nem számit, csak a saját örömük... baromság!
Istenem, bárcsak így lenne, én lennék a legboldogabb. Amikor először töltöttünk együtt időt, csak sétálva, beszélgetve, akkor még mit sem sejtve, pontosan ez volt az érzésem, hogy mi ketten mintha csak egymásnak lettünk volna teremtve.
Tiszteletre méltó a hozzáállásod, le a kalappal.
válasza:Sajnos van ilyen, és nem állitom, hogy nincs benne ilyenkor valami...
Nekem a nagy szerelmem volt ilyen. Szerelem első látásra, és később is minden klappolt, csak ő a lányokat szerette. Ha lehetett volna, azt kivántam volna húsz évesen, hogy legyen ő a férjem, legyen két gyerekünk, egy kertes házunk meg egy kutyánk, szerelmeben, szeretetben.
Mindezt ő ténleg meg is valósitotta, csak egy lánnyal - de nem csalódtam azóta se benne, edig eltelt közben egy évtized...
Szóval, azt hiszem, van olyan az életben, hogy többeket is egymásnak teremtenek, mégis csak egy lesz befutó páros végül... :(
De ha ez a srác végül úgy dönt, hogy elhagyja a feleségét, azt ne miattad tegye, a te nyomásodra, hanem legfeljebb érted, a hiányod miatt.... igy nem kell majd bűntudatodnak lennie.
S ha végül mégsem ő lesz az igazi, hát na bumm... ha nekem a nagy szerelmem lett volna az igazi, egy másik, nagyon értékes személyt sosem ismerek meg, mert nem kanyarodik oda az életem...
ez ilyen. csak a végén látod, mi miért történt. ez benne az izgalmas. :)
válasza:le a kalappal - a vaskalappal :D :D
nem, nem tiszteletre méltó. ez bennem ugyanúgy egy belső morális kényszer, ahogy benned is az. mert egyszerűen hallgatsz a lelkiismeretedre, miközben sokan próbálják elnyomni vagy kitágitani - de ez végül úgyis csak kárukra van, és sajnos nem csak nekik, hanem azoknak is, akikkel kitoltak a nagy önmegvalósitás közben.
jónak lenni szerintem nem csak erkölcsi, hanem társadalmi felelősség is, mivel a döntéseink kihatnak mások életére.
és valójában jónak lenni béke, hiába mondják sokan, hogy jónak lenni unalmas.
válasza:Kérdező, a leírásaid alapján egy nagyon normális gondolkodású érett lánynak/nőnek tűnsz (hány évesek vagytok amúgy ?)
Nem hinném h olyan férfi való melléd aki egy néhány hetes (ha jól értelmeztem) ismeretség után rögtön megcsalta veled a feleségét.akiről véletlen még szólni is elfelejtett.
Nehéz lehet jol dönteni ha a szív is érintve van.de ahogy valaki írta is itt minimum 3 ember jár jól ha te jól döntesz. És ugyanennyi szarul ha rosszul döntesz. Nehez de hidd el utána már könnyebb lesz és büszke leszel magadra hogy meg tudtad ezt lépni. Kívánok hozzá sok erőt.
63%-os hozzászóló, te annyira jókat írsz, hogy néhány gondolatodat ki is másoltam magamnak, mert tényleg motivál és segít. Köszönöm! :)
Utolsó, köszi neked is! Én 28 éves vagyok, a férfi 34. A felesége szintén 28.
válasza:Végigolvastam az egész történetet, a kommenteket, és a te kiegészítő kommentjeidet is.
Először is, őszinte részvétem anyukád miatt:(
Hát nem semmi, nem lennék a helyedben. Mélyen legbelül valószínűleg te is tudod, hogy mi a helyes döntés, csak a helyes döntés sokszor nem a legkönnyebb. Ami jó, hogy még nem bonyolódtál mélyen bele, pár hete még azt se tudtad, hogy ez a hapsi a világon van. Hidd el, ez sokat számít, sokkal könnyebb és gyorsabb lesz így elfelejteni. Én egyszerűen csak letiltanám mindenhonnan, nem akarnék vele megbeszélni ezek után semmit, de ez én vagyok. Kívánom, hogy helyesen dönts és legyél boldog!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!