Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem, de "szerető" lettem? Hogyan tovább?
Az egész úgy kezdődött néhány hete, hogy felfigyeltem egy számomra nagyon szimpatikus, kedves kisugárzású, szép szemű férfira (ezek voltak róla az első benyomásaim), akivel a munkája révén hetente több alkalommal is összefutottunk. Meg sem fordult a fejemben, hogy házas, illetve nem is gondoltam túl semmit, csak rámosolyogtam, felvettem és tartottam vele a szemkontaktust, amiket ő viszonzott, és onnantól ez ment néhány néhány napon át, mindig kicsit flörtöltünk, amikor összefutottunk. Nagyon vártam mindig, hogy lássam, de nem léptem semmit, aztán egyszercsak megszólított, beszélgetésbe elegyedtünk, és megállapítottam, hogy nem csak első benyomásra szimpatikus, a személyisége is nagyon tetszik. Sétálni hívott még aznap estére munka után, boldog voltam, pillangók a hasamban, mint egy szerelmes kamasznak, minden tökéletes volt, annyira egy hullámhosszon voltunk, mintha ezer éve ismernénk egymást, olyan volt, de tényleg. Volt, hogy befejeztük egymás mondatait, rengeteget nevettünk, de komolyan is beszélgettünk, és túlzás nélkül, én életemben olyan jól még nem éreztem magam senkivel, pedig volt pár szép élményem. Csókkal és öleléssel váltunk el, telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, még keressük egymást. A felhők fölött 3 méterrel járva mentem haza aznap este, teljesen elvarázsolt ez a férfi, és olyan gyorsan alakult aznap minden. A következő két és fél hétben többször találkoztunk, egyre közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg, és testileg is. Lefeküdtünk egymással, szeretkeztünk, fantasztikus volt, ugyanúgy egymásra voltunk hangolódva, mint a beszélgetéseinkben. Boldog voltam, azt hittem egy szép párkapcsolat van kibontakozóban. Miután harmadszor feküdtünk le egymással, akkor jött a hidegzuhany. Akkor bevallotta, hogy felesége van. Nem hittem el, azt hittem viccel, még el is poénkodtam a dolgot. De igaz. Nem akarta hamarabb elmondani, mert nem akart elveszíteni. mielőtt még igazan együtt lehettünk volna. Mikor ezt mondta, úgy értelmeztem, ezzel most ki is dobott, megvoltam neki, ennyi volt. De nem...azt mondta, belém szeretett, és önző volt, nem akarta hogy én dobjam ki őt, ha hamarabb elmondja. Az a baj, hogy én is beleszerettem, de úgy istenigazából :( Mindig is elítéltem a megcsalást, a "szeretősdit", de nagyon, erre mit ad az ég... Óriási baj, hogy amióta tudom, hogy házas, még egyszer lefeküdtem vele. Rossznak, mocskosnak érzem magam, és nagyon sajnálom a feleségét. Nem akarok szerető lenni, nem, nagyon nem, isten ments. De szeretem ezt a férfit, még így is, ez a legrosszabb, hogy nem tudok rá haragudni sem, nagyszerű ember (na ja, ez egy jó nagy paradoxon). Nem akarok megindulni a lejtőn, de már túlságosan beleéltem magam a kapcsolatunkba.
Nem akarok beszélni erről most senkinek, ki akartam írni magamból :( Iszonyúan fáj most belül, megszakad a szívem. Mit lehet ilyenkor tennem?
válasza: válasza:Bocsánat, de a hosszú sztorit nem olvastam, mert a válaszom szempontjából teljesen úgyis mellékes lenne.
Válaszom: Lépj ki belőle, nagyon hamar! Lehet akármilyen kedves, akármilyen jóképű, akármilyen vonzó, valójában egy szemétláda, aki ilyet tesz a feleségével, és közben egy másik nővel (veled) is. Otthon ő a feleségére ugyanúgy néz, mint rád, és ugyanazt mondja, mint neked. Miért áltatod magadat azzal, hogy veled őszintébb, vagy hogy nem cserél le ugyanúgy téged is egy harmadikra... Sőt, lehet, hogy már eleve harmadik, vagy negyedik vagy, mert aki egy nővel képes csalni a feleségét, az akárhánnyal képes, hiszen nincs meg benne az a morális gát, ami vissatartaná.
Én csak egy meleg pasi vagyok. Túl a harmincon. Sose volt senkim, mert vagy heteroszexuális férfiakba lettem halálosan szerelmes, vagy biszexuális férfiakat vonzottam be. És ezeknek a közeledését EL KELLETT UTASITANOM, nem mintha nem vágytam volna egy férfi testi-lelki közelségét, de tudtam, hogy nem lenne helyes, és egy kapcarongyot csinálnék magamból, akit aztán elhajitanak egy nőért, vagy rosszabb esetben, akivel a barátnőjük tudtán kivül játszadoznának.
Márpedig a jó erkölcs, és az ésszerű önvédelem felette kell hogy álljon az érzelmi hullámokon is, a szexuális vonzalmon is, ha tükörbe akarsz nézni, és testben-lélekben egészséges akarsz maradni!!!
Én ezt vallom, és soha nem bántam meg, hogy eszerint éltem, még ha néha tényleg nehéz is volt meghozni ezeket a döntéseket.
Javaslom Neked, te is tégy igy, mert nem fogod megbánni, még ha lemondással is jár.
válasza:Ne csináld, örök stigma magadon, ha ezután is vele maradsz.
Jó volt, szép volt, de elég volt. Ha "annyira szerelmes", majd meghozza a szükséges lépéseket (válás).
De valószínűbb, hogy szórakozik veled pár hónapig/évig, és aztán eltűnik, mint a szürke szamár a ködben, s akkor még szomorúbb leszel.
válasza:Oké, hogy te beleszerettél, de gondolkozz el ezen: még mindig házas. Nem tervezi a válást, tehát te mindig is max a második leszel.
Ha neked ez így megfelel és a lelkiismereted nem bánt, akkor tartsd fent a dolgot, de ennél többet ne várj. Ha ő nagyon szeretne és a feleségét nem, akkor volna ott, ahol.
És gondolkozz el, milyen "kapcsolatot" fogsz kapni szeretőként. Mert nem olyat, amibe beleélted magad.
Nem, gyerekük nincs.
Tudom, hogy igazatok van, de annyira rettenetesen fáj nekem ez az egész, nehéz józanul gondolkodnom. Átkozom magam, amiért flörtölni kezdtem vele. Egyébként a sors iróniája ez is, én amúgy egyáltalán nem vagyok ez a nagy "pasizós", flörtölős típus, sosem voltam. Bár szépnek mondott, jó alakú nő vagyok, nincs önbizalom-túltengésem. Egyszer mosolygok rá valakire és kezdek el vele magamtól szemezni, erre ez lesz belőle, elkeserítő.
Tényleg az lenne a legjobb, ha tudnék rá egy gerinctelen szemétládaként tekinteni, de valamiért nem tudok. Olyan egyszerű lenne, ha meggyűlöltem volna őt a történtek miatt, de nem így történt.
Egyébként egy mély érzésű, kedves férfi. Mikor elmondta, hogy van felesége, és tudatosult bennem, hogy tényleg van neki, én a szavam kezdeti elakadása után olyan sírásban, hangos zokogásban törtem ki, hogy már nagyon szégyelltem magam miatta, hogy nem tudom abbahagyni, vagy legalább kicsit visszafogni. Életemben először és utoljára akkor zokogtam így, mikor Édesanyám meghalt. Nagyon abba akartam hagyni, mert biztos voltam benne hogy ezzel csak felidegesítem őt és minden sokkal rosszabb lesz. De nemhogy nem ez történt, hanem ő maga is majdnem elsírta magát, a szeme már könnyes volt, a hangja remegett, vigasztalt, vagyis vigasztalni próbált. Csak kapaszkodtam belé, miközben nagyon sírtam, ő szorosan átölelt, nem győzött bocsánatot kérni, igazából az egész lénye, viselkedése olyan volt, hogy a törtèntek ellenére sem tudtam megutálni őt.
Ezeket még azért írtam le, hogy lássátok, miért is olyan nehéz, bár így olvasva valószínűleg nem mennék úgy át a történtek.
Én nem leszek a gonosz hárpia aki kéri, hogy váljon el, semmi jogom hozzá.
Szerető sem leszek :( Gyűlölném magam, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Annyira, de annyira megszerettem ezt a férfit. Nem tudom, mi lenne a jobb, ha megpróbálnánk barátok maradni, vagy ha teljesen megszakítanék vele minden kapcsolatot. Vagyis tudom, nyilván a második...De borzasztóan nehéz.
válasza:Szerintem valahol a kettő között. Tehát egyrészt szakitsatok meg egymással minden kapcsolatot a hétköznapok szintjén, de add meg neki a lehetőséget, hogy ha bármilyen oknál fogva -elválik, felesége elhagyja, megözvegyül stb. egyszer úgy alakul az élete, hogy egyedülálló lesz, akkor újra kereshessen, ha akar.
Ez igy tisztességes mindenkivel szemben.
Amúgy az, hogy szemétláda, az nem azt jelenti, hogy okvetlenül velejéig romlott. Csak azt, hogy egy ösztönvezérelt férfi. Ők sajnos többnyire a farkukkal gondolkoznak, a mi felelősségünk, hogy helyettük is józanok maradjunk...
És ez olyan szintű lelki tehet, amit s legtöbb férfi nem is viselne el, és nem kevés fájdalommal és lemondással jár, de a helyes út mindig nehezen járható és keskeny...
#2 voltam, az "erkölcstelen alja" meleg pasi, akit annyira lenéznek a heterók...
válasza:Mindenkivel megesik néha, hogy olyat tesz, amire nem büszke. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nem alakitod a lelkiismeretedet önkényesen, a komfortérzeted szerint, hanem ha helytelennek érzed a viselkedésedet, változtatsz, és visszatérsz a helyes útra. Plusz segitesz visszatérni a pasinak is.
Én mindig arra gondolok hasonló helyzetben, ami esetemben arról szól, hogy egy biszex pasi kikezdene velem - szóval én mindig arra gondolok, hogy ha helytelenül cselekszem, azzal nem csak magamnak, de a pasinak is ártok - márpedig akit szeretek, annak nem árthatok, tehát akkor nem is szeretem. Ha szeretem, akkor a lelki "üdvére" tekintettel kell lennem, (idézőjel tetszés szerint elhagyható, aszerint, hiszel-e az ilyesmiben) és felelős vagyok érte is, nem csak magamért, ha velem követ el bűnt, miközben a helyes utat is járhatná, ha észnél vagyok.
Ugyanerre gondolhatsz te is akár, + a feleségre, és igy már kapásból három ember lelkéért felelsz, ami nem játék.
Nagyobb felelősség határozottabb döntést kiván.
válasza:ó, nem is miattad irtam, csak bosszantó, hogy a hetero férfiak mennyire le tudják nézni a magamfajtát. Holott nem az orientáción múlik a becsületesség, a tisztesség... sok hetero férfinál becsületesebben élek...
De itt te vagy most a főszereplő. :)
Amúgy alapból érezhető a szavaidon, a lamentálásodon, hogy nem vagy egy kikapós menyecske tipus, azokat az ilyesmi egy percig sem zavarná, hidd el. Még büszkék is lennének a "teljesitményükre", hogy elcsavarták egy nős férfi fejét.
A lelki terhet is megértem, amit átélsz, a lemondás súlyát. Én is voltam hasonl helyzetben, amikor vérzett a szivem, és máig is vérzik, mert egy nagyon "kompatibilis" srácot beszéltem le magamról erőnek erejével. De ez van. Többet ér, hogy tükörbe nézhessek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!