Voltál már úgy, hogy rájöttél valamikor, hogy tök hülye vagy, és nem is volt jó a gondolkodásod/világnézeted?

14 éves korom körül. Nagyon tartottam magam, lenéztem mindenkit, aki iszik alkohokt, festi a haját, sokáig van fenn... Tiszta kényszeres élettelen balfsz voltam, aki mindent úgy tartott magán, hogy az egészséges és tiszta legyen, mintha ilyen szinten ez bármit is számítana...

Szerencsére kinőttem és már jobb társaság vagyok :)

Amikor szerelmes voltam egy sràcba miközben ö a magànéletünkböl nyilvànos, joforman egy "Big Brother" vagy celeb show-t csinàlt. Mindent kiteregetett rolam mindenkinek, beleràngatott illegàlis dolgokba, stb. Kb egy fél megye röhögött, éĺcelödött rajtam, a haverjai feszt nyomultak beszoltak, párom soha nem védett meg, miközben én meg a rozsaszin ködben voltam.

Azt amugy a mai napig nem èrtem az emberekben ha bárki vkuröl rosszhiszemü dolgokat terjeszt mièrt annak hisznek? Simàn barkit le lehet alàzni nyilvànosas szégyeniteni, mindig az mellé àllnak aki generàlja ezt.

én is 14 évesen gondoltam azt, hogy mindenkinél jobb vagyok. Mindenki más amit csinál gáz. Csak az a zene "menő" amit én hallgatok, másoké gáz és még le is néztem őket.

szerencse nem tartott sokáig. Mikor közép suliba mentem megváltozott.

Rá jöttem hogy nevetséges voltam. Az én viselkedésem volt szánalmas

27L

Aspergeres vagyok (sajnos nem hivatalos, de szakember már mondta, hogy szerinte is, sőt, elkezdett számomra utánanézni, hogyan lehet diagnosztizáltatni, de ennyiben maradt, sőt, le is akart beszélni.)

Szóval olyan 16-17 évesen kezdett bennem igazán tudatosodni, hogy igencsak más vagyok, mint a többiek. Voltaképp én magamhoz képest UFO-nak látom őket és ők engem nem különben!!!

Rádöbbentem, hogy valószínűleg egy részt el kell fogadnom magamban, egy részt pedig meg kell változtatnom. Akárhogy is, ez fájdalmas út lesz és vagy túlélem, vagy nem.

17 éves koromtól 22-ig egy poklot éltem át 70%-ban csak ennek köszönhetően.

Azóta is nagyon nehéz, bár tényleg sok dolgon változtattam és sok dolgot elfogadtam magamban.

Az embereket talán sohase értem meg, legyen szó mélyebb vagy hétköznapi dolgokról.

Nagyjából mindent másképp közelítek meg, mint ahogy az emberek szokták, ezért sokszor az én megszólalásom után kínos csend van, máskor elnyomnak, vagy figyelmen kívül hagynak, de olykor bizony megsértődnek, én megg csak hápogni tudok, hogy ugyan most mi volt a baj...

Sokszor ezen az oldalon is azért pontoznak le, kérdésem alatt ölnek meg, mert egész egyszerűeb számukra emészthetetlen, ahogy megközelítem a dolgokat.

Tényleg, ezt, hogy nehezen emészthető vagyok, mondták élőben is.

Rettentő kevés filmet, sorozatot nézek és regényt olvasok. Egyszerűen eltelik az idő mással, most a 4 nap is eltelt, pedig egyedül lakom. Csütörtökön még néztem filmet, de a 4 nap semmi ilyen.

Pár úszón kívül a hírességek is hidegen hagynak.

Én mára úgy gondolom, hogy az autik hozzátesznek a világhoz és inkább büszke vagyok arra, hogy az vagyok.

Viszont ugyanitt jó szakember kerestetik, aki mellett megtanulom kezelni, hogy számomra 7,5 milliárd ufó él a Földön - mellyel párhuzamosan valószínűleg én pont ugyanennyire vagyok ufó mások szemében.

Igen, nem is egyszer.

Mindegyik eset magánéleti, párkapcsolati töltetű dolog volt. Mikor jött a kérdésben említett felismerés, akkor már nagyon késő volt. Nem is tart ilyen téren normális irányba az életem

Sajnos csak 20 évesen a vallással kapcsolatban.

De legalább már szintet léptem :D