Azok az emberek, akik külföldre költöztek jobb élet reményében, most miért jönnek haza?

Sok ember azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, a nap is csak érte kel fel reggel. Nem muszáj ehhez külföldre költözni, itthon és minden más országban is vannak ilyenek.

Mert rájött, hogy mégsem olyan jó külföldön.

Én ezt az "Aki évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy beint Magyarországnak, elmegy és boldogul majd ott, mert ott bezzeg kolbászból van minden, az most ugyan miért vár bármiben is segítséget?" és a "miért jönnek haza?" gondolkodásmódot sem szeretem. Én semmilyen problémát nem látok abban, ha valaki valamilyen indíttatásból (akár jobb élet, akár jobb munkakörülmények, akár tanulás, akár "kalandvágy", akár fizetés, akár az ország iránti szeretet vagy érdeklődés stb. akármi) külföldre költözik és később meggondolja magát, haza szeretne költözni. Amíg az ember nem megy, nem próbálja ki, nem tapasztalja meg, nem látja stb. saját maga, addig nem tud előre pontosan tervezni, nem tudja pontosan mire számíthat, nem tudja mi lesz belőle, hogyan fog elsülni és csak ott derül ki, hogy beváltja-a majd a reményeket és számításokat vagy sem. Valakinek bejön, mert megtalálja a helyét, be tud illeszkedni, jól érzi magát, kapcsolatokat épít, tanul, talál egy jó munkahelyet, meg tud élni, gond nélkül kommunikál stb. Valakinek pedig inkább rosszul sül el és nem érzi ott jól magát, magányos, nem tud hozzászokni az új környezetéhez (pl. kultúra, emberek, morál, nyelv), nehezen megy a kommunikáció, nem jön be a munka/nem talál jó munkát, nem tud megélni stb., emiatt úgy dönt, hogy szívesebben hazajönne. Úgy sem könnyű, ha az ember nem egyedül van, beszéli a nyelvet, van egy konkrét terve (pl. lakhatás, munka, tanulmányok stb.), hát ha még ezek nincsenek meg... Én nem gondolnám, hogy bárkinek is szégyenkeznie kellene amiatt, mert nem sikerült kiépíteni az életét külföldön. Persze, vannak olyanok, akik nagy álmokkal mennek ki és meg akarják váltani a világot, de szerintem épp elég nagy koppanás az is, ha maguk rájönnek a kudarcukra és nem érzem, hogy szükség lenne még az ilyen véleményekre, leszólásra, beszólásra, kritikára. Szerintem ez eleve mindenkinek a saját magánügye és szerintem ez egyáltalán nem arról szól, hogy "most beint Magyarországnak" és hasonlók... ezzel sem értek egyet, az emberek nagy része én azt gondolom, hogy szimplán a saját életének jobbításának szándékával indul külföldre.

Nem mindenki jön haza,vagy akar hazajönni. Nekem a testvérem van Németországban, esze ágában sincs hazajönni, habár az ő munkahelyén is rezeg a léc. Ráadásul, akik külföldre mennek, sokszor jelentős pénzeket utalnak haza az ittmaradt családtagoknak. Ők is építik ezt az országot is. Románia gazdasága akkor lendült nagyot, amikor már tényleg sokan dolgoztak külföldön, és utalták haza a családnak a pénzt.

Mert nyilván ott sincs kolbászból a kerítés. Pénze nem nagyon van, kint nincs aki eltartsa (szülők, rokonok, barátok), akikre támaszkodhatna, mert bevétele bár volt, megtakarítást nem képzett, kint drágább megélni is. stb stb.

Ez a hölgyike hátat fordított a szülőföldjének - mindent leszarva, amit itt hagyott. Országot, embereket, tájakat, barátokat, kollégákat, ellenségeket és marhára leszarta, hogy eddig mi történt velünk, akik maradtak. Úgy vélem, nem csak akkor kellene "honvágyban" szenvednie az ilyeneknek, amikor rosszul megy, - vissza nem engedném Magyarországra az illetőket (életvitelszerű ittlétre legalábbis nem), éljenek csak ott továbbra is, ahol jól érezték magukat addig, amíg ment a szekér alattuk! Angliából irkált a napokban a páromnak az egyik szomszéd, hogy olyan az egészségügy Magyarországon, amilyen, de az angol változat a nyomába nem léphet a magyarnak, annyival ócskább és hiányosabb. Abban a tudatban vagyok, hogy a nyugdíjrendszer tekintetében is hasonlóak szintbeli különbségek és amikor a különbségek felszínre kerülnek a dicsőítő rózsaszínű máz alól, akkor meg mindenki szivárogna haza, mondván, hogy mennyire szereti Magyarországot. Nem Magyarországot szerették meg, hanem felfordulnának a kinti szociális rendszerben, mint a büdös bogár és az már "nem teccikes" nekik! Persze mindegyik úgy képzeli el a jövőt, hogy a nem befizetéseikkel szemben kutya kötelességünk finanszírozni az ő felelőtlenségüket! Számtalan ilyen féregről van tudomásom és nem érdekel, mit gondoltok ezért rólam, nem szívesen látom ezeket viszont Magyarországon! Őket sem érdekelte, hogy hányan és miért fordultak fel, amíg a távolban élték a világukat!

Mert sokan szélkakas gondolkodásúak: ahol lehet, keverjük meg jó alaposan a "lecsót", hogy mindenki minket segítsen, de amikor meg minden jól megy, akkor arról pofázzunk a másiknak lenézve, hogy "Mennyé dógozni!".

a 3-as hozzászólónak teljesen igaza van!