Ha olyan jó külföldön az élet, miért jön haza majdnem minden ismerősöm 1-2 év után?

Az élet nem csak annyi, hogy jól keresel, sok minden szórakozást megengedhetsz magadnak.

Kellenek a társas kapcsolatok, felnőttél egy adott helyen ott megvan a baráti köröd, ismerőseid vannak, ne adj isten kötődsz a tájhoz, a nemzetedhez.

Ezt ha kimész nem kapod meg. Ha magyarnak akarod a gyereked nevelni megint elég rossz a helyzeted külföldön.

Illetve azt se felejtsük el, hogy mindent meg lehet szokni. A 1800 eurós fizetés addig sok amíg itthoni 600-hoz viszonyítod de ha már kint vagy egy ideje és azt látod, hogy hogy élnek az ottaniak nagyon hamar ugyanolyan kisebbségérzésed lesz mint amit itthon éreztél a gyenge fizetésed miatt. Eleve hátrányból indulsz és jó eséllyel nem tudsz olyan magasra jutni még ha jól is beszéled az adott nyelvet, mert inkább fogják a hazai munkaerőt preferálni.

Ott se fenékig tejföl az élet és nem mindenkinek fekszik egy teljesen új kultúrába a beilleszkedés.

Akik hamar visszajönnek, azok munkaközvetítőn keresztül mennek ki. Megígérik nekik a színvonalas szállást és a nyugati fizetést, ahhoz képest egy minősíthetetlenül rossz szálláson kell lakniuk többen, idegenekkel, rossz körülmények között és rossz fizetésért dolgozni. Ezek az emberek is akarnak dolgozni. De robotolni viszik ki őket. Pedig ők élni akarnak. Nem csoda, ha hazatérnek, amint tudnak. Az összes munkaközvetítő ilyen, euw0rk, usawork, eu munka, usa munka és a hasonlók.

Akik kint maradnak hosszú távra, vagy örökre, azoknak ismerős, rokon szerezte a munkát, családdal vannak kint, minden egyebet maguk tudtak intézni, beszélik a nyelvet legalább annyira, hogy mindent elintézhessenek.

Mindkét csoportból vannak ismerőseim, nem a levegőbe beszélek (azaz írok).