Ti ezért offolnátok a másikkal való ismerkedést?

Igazán türelmes és kedves vagyok alapból, viszont, ha fáradt vagyok könnyen félreértek megjegyzéseket és nem kellő módon reagálok.

Ismerkedem valakivel, félnapokat átbeszélünk, tényleg jól elmegy egymással az idő.

Vannak olyan dolgok, amiket rettentően rühellek. Ilyen dolgokról van szó, ha esetleg utasítanak valaminek az elvégzésére és nem pedig megkérnek vagy ha flegmák velem.

Már késő volt, nem kellett volna beszélnem már vele, hiszen fáradt voltam.

Egy olyan reakciót értettem félre, amiben nem volt semmi, még leírni is szégyellem. Erre én pedig átmentem védekezőbe és jeleztem felé, ha a flegma stílus nélkül nem megy akkor napolhatjuk is a beszélgetést.

Erre Ő elnézését kért, ha esetleg furán fogalmazott volna.

Az említett dolgok és a fáradtságom miatti énem előjött. Az utasítást, flegmaságot, mindent benne éreztem abba a pár szóba, tehát minden olyan zavaró dolgot, amit nem bírok ki szó nélkül.

Elköszöntünk egymástól, majd én elnézést kértem tőle ma, de nem érkezett semmilyen reakció.

Tényleg nagyon sajnálom, de akkor hibát követtem volna el, amit nem lehet elnézni?

Mostanában figyeltem meg ezt magamon, ha nem alszom eleget / fáradt vagyok, így veszem fel a dolgokat.

Nagyon jól megértettük eddig egymást, ezért is sajnálnám ezt így a kukába menni.

F