Az akit gyerekkorában kiközösítettek annak miért balszerencsés a felnőttkora is?

Te saját magad alakítod az életed.

Középsuliban engem is kiközösítettek, mert nem jártam bulizni, nem piáltam, nem cigiztem és otthon szerettem lenni, plusz segítettem a beteg anyukámnak.

Elkerültem fősulira, lettek barátaim, munkahelyemen is mindenkivel jó viszonyban vagyok.

Mert sokat számít hogy milyen kép vana fejedben magadról, nem gond hogy kiközösítették, az a gond ha elhitte amit mondtak róla. Fel kell ismerni hogy melóval ki lehet jönni ebből, és alakítani a képet, d emég a személyiségünket is, és dolgozni ezen.

Amúgy vicces mert én pont ellenkezőjét tapasztalom, a kiközösítők, akik lentragadnak, a kiközösítettek meg feltörnek...

A gyerekkori élményekhez semmi köze a balszerencséhez. Nem predesztinál semmilyen rossz sorsra, ha képes vagy meghaladni.

Tudom, hogy ez nem könnyű, nekem is át kell lépnem a saját határaimat (illetve azokat a határokat, amelyeket annak idején elfogadtam önmgam számára létezőnek).

Sok-sok belső munkával és tudatossággal jár ez a folyamat.

Nem minden esetben van így, van, aki ettől sokkal életrevalóbb lesz.

Amúgy nagyon sokmindent meghatároz azért, mert a közösségi élet szabályait, "ízét", érzését, a másikkal való törődést így nem feltétlen tanulja meg.

Mert benne ragad a szrban.

Engem is kiközösítettek, vertek gyerekkoromban. Most felnőttként teljesen jó életem van, boldog vagyok.