Szerencsétlen, mindig balszerencsés ember vagyok, nem ér semmit az életem, lehet ez ellen tenni valamit?

Nincs olyan, hogy balszerencsés valaki, mert sajnos annak született és ez történik vele. Az életed ura, és nem elszenvedője vagy, ez csak hozzáállás kérdése.

Még 30 sem vagy, itt nincs kapuzárás. Egyszerűen utálod a munkád, a kapcsolatodban is nyüglődsz és unatkozol.

Mindezen csak te tudsz változtatni.A lustaság legyűrésével, a felkészültséggel, célok megfogalmazásával.

Céltalan hajósnak egyik szél sem megfelelő.

Élj úgy, hogy készen állj a szerencsére! A szerencse ugyanis az, amikor a lehetőség ÉS a felkészültség találkozik.

Az oké, h lehúzzátok egymás hangulatát a pároddal, de ettől függetlenül örülsz,hogy ő van neked? Szerinted mi lenne, ha szakítanátok? Felszabadultabb lennél?

A leírásod alapján be vagy ragadva egy helyzetbe, és nem mersz lépni, pedig csak rajtad áll.

Én is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy rossz a karmám, mert nekem se jön össze semmi. Mióta leérettségiztem, szenvedek az álláskereséssel, már nyolc éve. Ez alatt azt érzem, hogy vagy társaság miatt vagy inkorrekt feltételek miatt viszonylag sűrűn váltom a munkahelyeim. Nem találok egy biztos pontot, nem tudom, hogyan jussak előrébb, csak a szerencsében reménykedem, hogy nem sokára találok egy munkahelyet, ahonnan nem akarok egy darabig dobbantani.

Annyi jó van legalább, hogy kitaláltam egy célt magamnak, csak a munkatéma miatt nehezen tudok rákoncentrálni.

Szerencsére én ki tudtam lépni egy olyan kapcsolatból, amiben megrekedve éreztem magam. Sok mindenen tud változtatni, ha az ember maga mögött hagy egy semerre nem tartó kapcsit.

Plusz mantrázom magamnak, hogy szabad vagyok, csak bátornak kell lennem a változtatáshoz.

Adnék első körben egy rövidke tanácsot, amitől ma Magyarországon még szinte mindenki ódzkodik: KERESS EGY JÓ PSZICHOLÓGUST. Az élet elég nehéz, és akad, akinek az átlagnál is nehezebben megy "megoldani" a sajátját; rengeteg önismeretet és bölcsességet ígényel a siker, és erre a tudásra egymagad meglehetősen sokáig tart szert tenni - feltéve, ha van affinitásod a lélekhez és aktívan keresed is a válaszokat; ha ez nem így van, az ügy egyedül esélytelen. Egy JÓ pszichológusnak (aki a pszichéről évekig tanult) az a feladata, hogy ilyen helyzetekben segítsen - hasznos meglátásokkal lát el és sok hibás döntéstől meg tud kímélni. Sokan azt gondolják, hogy csak az elmeroggyantak járnak hozzá,de más kultúrákban (felsőbb körökben inkább) még akkor is fizetik, ha valaki egyszerűen intelligens társaságra vágyik és amúgy nincs különösebb tragédiája... Remélem átjött, amit mondani akarok: a lélek bonyolult, a legtöbben saját magukat sem ismerik (önmagában ezzel nincs is baj) - érdemes ezért olyanhoz fordulni az égető ügyekben, aki releváns tudással rendelkezik róla. Ha a fogad fáj, szakemberhez mész; a szívfájdalommal is ugyanígy kellene eljárni...

Másrészről pedig, nekem úgy tűnik, rossz perspektívából szemléled a dolgokat - ebben gyökeredzik a problémád; talán túlságosan is mások szemével méred magad. Nem tragédia, ha nem sikerül megváltanod a világot - a legtöbben márcsak így vagyunk ezzel; nem születik mindenki da Vinci-nek, a valódi tehetség RITKA. Lehet, hogy vannak, akik megvetnek érte, de nem bűn az sem, ha nem élsz példás társasági életet. Tudom, hogy a sorozatok és a filmek mást sugallnak, de az sem általános, hogy minden téren tökéletesen teljesíts és maradéktalanul boldog és elégedett légy... Egy dolog, hogy mit láttatnak az emberek és egy másik az, hogy mi van a színfalak mögött - a legtöbben a sötétben tapogatóznak és sokan csöndes kétségbeesésben élik az életüket. A párkapcsolatok sem egyszerűek... Szóval, nem baj, ha ügyetlen vagy, és azt se vedd magadra, ha sokan nem tudnak értékelni a tökéletlenségeiddel együtt - vannak, akik már csak ilyenek... Az életed az utolsó cseppjéig értékes - bőven tudsz még élményeket szerezni, ne gyökerezz meg a múltban. És ne szégyelld magad - nincs miért. Gyakorolj egy kis megértést - saját magaddal szemben is. Csak találd meg azt, ami NEKED örömet okoz és amitől úgy érzed, teljesebbé válsz - nem baj, ha nincs benne tapasztalatod benne, vagy nem csinálod bravúrosan; nem erről kell szólnia. Fontos a siker, meg az elismerés, de aki csak ezeket hajszolja, elfelejt élni... Válaszd külön a két dolgot, és ügyelj a SZEMÉLYES EGYENSÚLYODRA - egyikből se engedj meg magadnak kevesebbet, mint amennyire éppen szükséged van.

És keress fel egy pszichológust, akivel tudsz egy picit beszélgetni ezekről...

Vonzás törvénye?

Amíg ilyen pesszimistán gondolkodsz magadról, hogyan várhatod el, hogy bármi jó történjen veled?