Mindig van lejjebb, de ennek mikor lesz vége? Csak a halállal?
2 közeli hozzátartozót is láttam rákban meghalni, egyiküket ápoltam is. Közel 10 év telt el a 2 eset között, egyiknél kis tini, másiknál fiatal felnőtt voltam, sokkal érettebb.
Mégis, ami a legnagyobb nyomot hagyta bennem: mindig van lejjebb.
Egy adott pillanatban azt hiszed, végre el fog menni, ennél rosszabbul már nem lehet. Visszagondolsz egy pl két héttel azelőtti állapotra, amikor a jelenleginél sokkal jobban volt.
Aztán eltelik újabb 2 hét, majd újabb, majd újabb és egyre rosszabbul lesznek.
Aztán végre, amikor az élet számukra már 5-6 hónapja kegyetlen szenvedés - elmennek.
Mivel kórházba kellett kísérnem, ott megismerkedtem egy nővel, akinél 27 évesen diagnosztizálták a tüdőrákot. 30 évesen hunyt el.
Ennél a betegségnél sok esetben nincs semmi gyógymód, se az orvosi utasítások betartása, se ima, se pozitív hozzáállás nem segít.
Tudom, csúnya dolog és lelkifurdalásom is van, de az életről magáról is ez a betegség jut eszembe.
Folyamatosan lejjebb és lejjebb.
Visszagondolok, mi volt 1 évvel ezelőtt: mekkora remény élt bennem és mennyi pénzem volt a mostanihoz képest.. De már 1 évvel ezelőtt meg voltam törve, és 2 évvel ezelőtt még annál is nagyobb remény élt bennem és több pénzem volt.
Ti is úgy vagytok vele, hogy az életben egyre mélyebben vagytok?
Mikor lesz vége?
Rámegyek és rákos leszek én is? Nagyon nem jó az egészségi állapotom és rettentő sok a rizikófaktor.
Vagy a coronavírus visz el 7 milliárd emberből hatot?
válasza:Kérdésre kérdéssel válaszolok: mit tanultál ezekből az esetekből? Hogy mindenkiért eljön a halál előbb-utóbb? Való igaz. Akár rák akár valami más miatt. Mivel ez manapság leginkább tabu és mindenki a mának él mintha a világ összes idejével rendelkezne, te máris egy hatalmas felismeréssel előbb vagy mint a legtöbb ember.
Még egy kérdés: a tanulság amit levontál, a tény hogy az időnk véges mire inspirál téged? Arra hogy a sarokban kuporogva sírj miközben megy az idő vagy hogy meghatározd milyen értékek a legfontosabbak számodra, hogyan élhetsz meg ezek mentén és a korlátozott idődet ezen a földön ezekre áldozd?
Az a bajom, hogy pocsék az életem, csak rossz döntéseket tudok hozni.
Lassan ételre se lesz pénzem, enyhén autista vagyok, a beilleszkedés csaknem lehetetlenség, bármit tanulok, azzal nem tudok elhelyezkedni, de nem bírom elviselni a monoton melókat.
Ilymódon az életem egyre rosszabb és rosszabb, és tartok tőle, hogy csak a halál állítja meg ezt a folyamatot.
Egész egyszerűen képtelen vagyok ezt az egész felnőtt életnek nevezett izét menedzselni, túl nehéz az élet harca.
Irtózatosan félek.
Olyan stresszben élek, ami változatos testi tüneteket produkál és sokszor életkedvem sincs.
Leginkább a munka a gond.
Alapból utálok dolgozni, ilyen vagyok.
A munkahelyért, a pébzért ádáz csata folyik, könnyű veszíteni. Egy ádáz harc, farkastörvények uralkodnak.
És amikor már a sokadik dolgot tanulom és azzal se sikerül elhelyezkedni.
válasza: válasza:Nem az élettel van baj alapjában, hanem a balkánnal. Mivel itt fos az egészségügy és az életszínvonal. Kilátás, jövőkép nulla!
Én azon szoktam elgondolkozni,mennyivel több lehetnék én is és az ismerőseim is, ha nem ebbe a pöcegödörbe születtünkvolna, hanem egy élhetőbb országba.
válasza:"Alapból utálok dolgozni, ilyen vagyok"
Figyu egyrészt a mondat vége egy korlátozó gondolat, és kifogás is egyben az eleje pedig akkor igaz ha nincs jó munkád, mert létezik olyna munka ami motivál és szereted, csak a legtöbb ember iylet még nem is látott mert az egész környezete kb pénztáros, és utálja, de létezik munka amit szeretsz.
A leírtak alapján negatív spirálba kerültél, rossz dolgok történtek, sötéten láttad a világot és mégtöbb rossz dolgot vettél észre a jóra meg már semmi rálátásod, kitakarja a rossz, és így egyre rosszabb. Mentális munka és eltrt jó sokáig, de ha elkezded akkir könnyen lehet az hogy két hete még mennyivle rosszabbul voltam mint most, és szét lassan apránként ugyanaz csak visszafelé.
Hála napló, minden nap valami jó keresése, tanulni valami új dolgot, esetleg akár olyat amiből szerethető munkád lesz, és a traumák miatt egy legalább TB támogatott pszichológus...meg úgy amúgy is sokat segíthet elindulni a csigalépcsőn visszafelé. Voltam nagoyn lent és rosszul és voltma így aztán meg lettem úgy hogy minden egyre jobb, de munkába került, viszont sok választásom nem volt, és neked sincs, hagoym hogy minden maradjon rossz és rosszabb, vagy csinálok valamit?
"Figyu egyrészt a mondat vége egy korlátozó gondolat, és kifogás is egyben az eleje pedig akkor igaz ha nincs jó munkád"
Nagyon sok ilyet hallottam már életemben a rossz tulajdonságaimmal kapcsolatban, de te legalább kedvesen írtad le és meg is magyaráztad, máskor, máshol egy szóval elintézik.
Szóval a véleményem:
minden ember más és más. Van, aki unatkozós fajta, szeret eljárni emberek közé, szereti, ha elfoglalják őt, bírja a monotóniát. Egy bolti eladói vagy egy irodai adminisztratív munkát is szívesen lát el, mert élvezi a társaságot, a rendszerességet és így érzi hasznosnak magát.
Más nem unatkozna egyedül se, nem igényli az állandó emberek között létet; viszont nem bír heti 40-50 órában ugyanazzal a dologgal foglalkozni, nem szereti a rendszerességet; és épp elég hasznosnak érezné magát a saját hobbijaival foglalkozva is. Nos ilyen vagyok én. Nekem a világ legérdekesebb, legváltozatosabb munkáját is adhatnák, 1, max 2 évet adok, amíg nem utálom, azt is azért, mert addig még új.
"A leírtak alapján negatív spirálba kerültél, rossz dolgok történtek, sötéten láttad a világot és mégtöbb rossz dolgot vettél észre a jóra meg már semmi rálátásod, kitakarja a rossz, és így egyre rosszabb."
A jó dolgok észrevételére:
De-de, igen, észrevesszük. Örülünk, ha jót eszünk, ha jót kirándulunk, beszélgetünk barátokkal.
Csak amikor felveszem a 4 éves, kopott pólót (ami lassan magától "fehér" lesz, annyira kikopik), az 5 éves, kopott, többször varrt kabátot és úgy indulok baráti találkozóra, útközben megkapom a sokadik visszautasítást egy cégtől, akkor a jövőtől való félelem sokkal erősebb benyomást tesz, mint a baráti tali. A baráti talinak örülök közben és esetleg utána este még jobb kedvem van, előtte-utána viszont a kilátástalanság az úr.
" Mentális munka és eltrt jó sokáig, de ha elkezded akkir könnyen lehet az hogy két hete még mennyivle rosszabbul voltam mint most, és szét lassan apránként ugyanaz csak visszafelé."
Nekem az a véleményem, hogy manapság (lehet, hogy régen is) túl erős az általam pozitív terrornak nevezett jelenség. Egész egyszerűen ma már ki se lehet mondani a tényeket.
Konkrét példa, szó szerint értem, nem átvitt értelemben: elesel az utcán, felhorzsolod a 2 térdedet és az egyik tenyeredet. Ma már ki se mondhatod, hogy jaj, megijedtéj, jaj, fáj, jaj csípi a víz, amint kimosod a sebeket. Hanem mit kell mondanod? Legalább van kezem és lábam.
Miért nem lehet a tényeket észrevéve, REÁLISAN szemlélni? Igen, elestem, baromira fáj, vérzik, ha kimosom, csíp, a kötszer beleragad. Igenis, fájlalom, igenis, panaszkodok, ha úgy van, igenis sírok.
Ok, túlteszem magam rajta. Még ott lesz a varr, még húzódni fog a térdem, de már túltettem rajta magam. Viszont igenis engedtem magamnak, hogy megéljem a negatívat is.
Olyan görcsösen nyomják ma a "pozitívságot" (holott szerintem a REALIZMUS lenne egészséges), hogy az hihetetlen.
Még egy példa ( ezt "átvitt" értelemben): ma, ha beülsz egy autóba, bedugott füllel és bekötött szemmel, majd elindulsz vele, nem szabad azt mondani, hogy így fának fogsz menni. Azt kell mondani: nem lesz semmi baj.
Egyébként pedig görcsösen sorolnak be mindent negatív vagy pozitív kategóriába.
Rengetegszer volt, hogy mondtam valamit - reakció: ne legyek negatív. Holott amit mondtam, csak volt, csak egy tény, önmagában volt. Görcsösség besorolni negatív vagy pozitív korásba.
válasza:# 8
Most csak egy kérdés, csak erre koncentrálj, semmi másra. De semmi másra.
Ha az utcán elesel, felhorzsolod a térded, nem fájna egy pillanatig se? Sőt, nem vérzene? Nem csípné a víz, amikor kimosod?
Ennyi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!