Mikor lesz már ennek vége?

Előre is elzénést kérek a helyesírasi hibáimért.

Nagyon rossz időszakon megyek keresztül. Már lassan 2 éve lesz, hogy csalódtam a legjobb barátomban. Nagyon megviselt a dolog, mivel olyanok voltunk, mint a testvérek. Adtam neki 3 esélyt, nem változott semmit, újból a pcsba küldött, és újból bocsánatot kért. Oké, elfelejtettem, lezártam ezt az ügyet, megyek tovább, hogy elérjem a céljaimat.

Volt időszak, amikor volt szerencsém párkapcsolatokban, ismerkedni lányokkal, találkozgatni. Ennek az időszaknak is vége kellett, hogy legyen sajnos. 14-15 éves voltam, mikor szerettem volna ismerkedni lányokkal, találkozgati emberekkel, buliba járni, vagy a kocsmába valamit meginni. Nem mehettem, mert mindig azt mondták a szüleim, hogy fiatal vagyok még, van még időm a szerelemre, barátokra, tanuljak, tanuljak ki, aztán lehet barátnőd. Kijártam a sulit, leérettségiztem, találtam munkát, vettem magamnak új autót. Szerintetek bodlog vagyok Egyaltalán nem. Most is karácsony előtt jött olyan fizetés, soha az életben ennyit nem kaptam. Örülök az autónak, munkának, érettséginek, pénznek, de nem vagyok ettől boldog. Én többre vágyom, szerelemre, barátokra. Egyszóval megakadályozták nekem ezt, hogy bármivel is ismerkedhessek 14-15 koromban. Hiába mondják most, hogy nem úgy volt, ha úgy volt, és a rokonaim is ezt látták, be tudják bizonyítani. Hogy csak a javamot akarták. Javamot? Hisz ott kötöttem ki ahol kötöttem ki, és ezt egyrészt magamnak köszönhetem, mert hagytam, hogy beleszóljanak a magánéletembe. 16 voltam, akkor volt az első párkapcsolatom, amit titkoltam a szüleim elől. Volt regalább 8 párkapcsolatom, de semmi komoly nem lett belőle. Volt egy cigány lány, amit nekem megakadályoztak. Értettük egymást, volt szimpátia, egyszóval megtaláltuk a közös szót. Azt mondták a szüleim, "ha kikezdesz vele, akkor mehetsz hozzájuk lakni." Másik lány volt, hogy a szülei alkoholisták, ezt is megakadályozták nekem, olyan lány nekem nem való. Most mit mondanak? "Legyél olyan lánnyal amilyennel szeretnél, ha cigány lesz, ha néger, mindegy nekem. Te életed, te leszel vele". Most tudjátok mit mondok erre? Most ezt megszrhatják.

Hiába van új autóm, szépen keresek, van jó munkám, van pénzem, de nekem ez nem elég, nem vagyok ettől boldog. Nem, hogy tele vagyok mindennel, és nem tudok mit kezdeni magammal. Soha nem voltam beképzelt, és nem is vagyok. Nem voltam soha magabiztos. Hiányzik a szeretet, a szerelem.

2-3 éve nem volt semmi párkapcsolatom. Jártam, járok néhányszor most is koncertekre. Megismerkedtem egy lánnyal az interneten, elkezdtünk írogatni, ismerkedni. 1 hónapot tartott az egész beszélgetésünk. 5x voltunk kint. 2-3 év után végre megöleltem valakit. Tudjátok milyen érzések voltak bennem? Lehet most nevetni fogtok, de nagyon jó érzés volt ez. Nem akartam elengedni a lányt, ő se engem. Valamiért véget ért a barátságunk, én tettem pontot a végére. Voltak furcsa megérzéseim, de nem hallgattam a megérzésekre, és így csalódtam, de vártam ezt a csalódást, mert éreztem, hogy valami fog történni, ami megvisel.

Nem adom fel, próbálok más lányokkal ismerkedni, de valahogy most ez nem működik. Rá írok egy lányra, vagy több lányra, és vissza nem írnak. Miért van ez??? Komolyan ennyire szerencsétlen lennék??? Amióta csalódtam ebben a lányban, azóta mintha meglennék átkozva és rosszabb és rosszabb a helyzet.

Voltak nektek is ilyen időszak, hogy nem sikerült semmi sem? Se barátok nem voltak, se szerelem?

Mit tegyek azért, hogy közelebb kerüljek a lányokhoz? Próbálok rájuk írni, de nem írnak vissza. Kezdem feladni a reményt. Nem vagyok szexmániás, akinek szexre megy ki a játék, nem tudom hogy hol a hiba. Bennem a hiba? Mit csinálok rosszul? Annyit gondolkodom, hogy mit csinálok rosszul, hogy állandóan csalódom, se sajnos nem jöttem rá semmire.