Mit tegyek ha minden egyes napot szenvedésként élek meg?

Egyetemre járok és utálom. Vagyis nem mondanám azt, hogy az egyetemet utálom, hanem inkább a körülöttem lévőkkel van a baj. Senkivel nem lettem jóban, senkire sem tekintek barátként, csak akkor írnak rám ha mondjuk jegyzetet akarnak kunyerálni.

Legutoljára a volt barátnőmet tekintettem az egyetlen barátomnak, ő kettő éve szakított velem, mert teljesen kiszeretett belőlem. Sokáig haragudtam rá, de már teljesen egyet értek vele. Együtt lenni egy ilyen ocsmány antiszociális nyomorékkal akinek még belső értékei sincsenek...én is szakítottam volna.

Utálom a kinézetem...nagy görbe és ferde az orrom, a szemeim táskásak és karikásak, a fogaim csálék, kopaszodom, hízok, alacsony vagyok.

A suliban ha jól teljesítenék legalább abból lenne egy kis önbizalmam, de az sem megy valami jól. Kb 3.8 lett most a félévi átlagom, jópár embernek jobb lett.

Tudom ezek nem olyan dolgok amik miatt nem lehetne élni...de engem kikészít minden egyes nap amikor a tükörbe nézek, vagy amikor emberek közé kell mennem. Köszönöm, hogy elolvastad. 22F