Ilyen esetben maradnátok az albérletben?

Még azt lehagytam, hogy amúgy én 4 éve lakok itt, ő pedig másfél éve.

Érthető tehát ha 4 év után megszoktam a helyet és nem szívesen mennék el.

Ti a helyemben mennétek vagy maradnátok hosszú távon?

Nem nagyon megterhelő szerintem ez a szituáció. Gondolok itt arra, hogy a párom jön főleg, ritkán a szüleim de ők pár percre és ennyi. Ezt ki lehet bírni. A párom vagy egy-másfél órára jön vagy egy fél órára vagy pár percre. Az attól függ. Viszont mikor nálam van, akkor a konyhát sose foglalja le, a fürdőbe szinte nem is megy, az én szobámban vagyok vele, maximum másfél óra. Van, hogy annyi se. Közel lakok a munkahelyéhez, így felugrik egy kicsit beszélgetni vagy ha szükségem van valamiben a segítségére, akkor amiatt. Ráadásul zajosak sem vagyunk, csendben vagyunk eléggé és bezárjuk minden alkalommal az ajtót. Nem kell a lakótársamnak senkit kerülgetnie. Azért ne kelljen nekem mindenről lemondani, mert a másiknak nem tetszik. Szerintem semmi rosszat nem követek el, mivel csendben vagyunk, mindenki ajtaja be van zárva, nem minden nap jött amikor jött és nem órákon keresztül volt ott. Nem értem miért őt védi mindenki amikor valaki még bulizik is az albiban, én meg ennyit csinálok. Meg ismeri a párom, találkoztak már nem egyszer, tehát nem egy idegen. De a lényeg az, hogy amúgy sincsenek extra igényeim.

Nem bulizok soha, nincs hangos zene nálam, a párom nem minden nap jön, nem órákon keresztül van ott, a konyhát és fürdőt nem foglaljuk le más elől, ajtót bezárjuk.

Akkor most mégis mi az ami szerintetek megengedhető?

Ha soha nem jön hozzám senki? Vagy ha havonta 2x?

Szerintem ez hülyeség. Attól még, hogy neki nincs igénye ilyenekre, nekem lehet jobban.

Amíg egy lakótárs csendben van, nem mászik be a másik privát szférájába (=szobájába), nem minden héten mást visz fel magához, nem rendetlen, addig szerintem nincs vele baj.

A lakótársamnak nincs kapcsolata, tetszett neki valaki de abból nem lett senki, mert a pasinak nem kellett. A szülei sose mennek hozzá, barátnők is nagyon-nagyon ritkán. Felőlem mehetne hozzá aki akar, én tuti nem csinálnék belőle problémát.

Viszont még hozzá kell tenni szerintem, hogy amúgy ő különben is szinte egész nap ki se mozdul a szobájából tehát így aztán végképp nem tudnám semmivel se zavarni.

13:35-ös kommentre reagálva: az lehet, hogy a lakótárs nem beszélgetésre való de érdekes módon csak egy ideje duzzog ennyit, máskor ő is sokkal beszédesebb volt velem. Tehát nem arról van itt szó, hogy alapból ilyen hanem meg van sértődve.

A vendégem pedig nem okoz semmi költséget szinte, szüleim semmit. A párom meg egy héten 2x elmegy a wc-re és megmossa a kezét vagy annyi se, aztán ennyi. Ez nem egy nagyon nagy költség. Senki nem ül nálam napokon keresztül, nem zuhanyzik, nem főz, nem kell miatta többet fűteni, nem tesz tönkre semmit.

De nem éppen erről szól a közös albi hogy alkalmazkodni kell?

Még egy kollégiumban is lehet valakinek vendége... kicsit nevetséges hogy pont egy albiban nem, ahol 2 külön szoba is van.

Olyan is előfordul, hogy valakinek a lakótársa direkt lelép jófejségből míg szexel a másik.... ahhoz képest amit én szeretnék( tehát hogy a szobába zárkózva csendben beszélgessek a párommal vagy szüleimmel) igazán nem nagy kérés.

Előző lakótársamhoz is ha ment valaki, nem dőlt össze számomra a világ.

Szerintem akit még ez is zavar, az keressen olyan lehetőséget ahol egyedül lakhat ( albiban egyedül vagy egy fős kollégiumi szoba) vagy ha erre nincs lehetőség, akkor ezt beszélje meg még beköltözés előtt a lakótárssal, mondja meg hogy ezentúl heti 2 alkalommal nem beszélhet senkivel csendben szobába zárkózva mert zavarja.