Egyetemisták akiknek lakótársa van albérletben vagy koliban! Ti jól kijöttök a lakótársaitokkal?

Már nem vagyok egyetemista, de amikor az voltam, velem is megtörtént ugyanez. Csak az segített, hogy elköltözött az illető, aztán jött a helyére egy normális. Az ilyen alakokkal nem lehet mit kezdeni.

Én tök jól, de egyszer kihajtott a mosogatónkban a dinnyemag. Az kicsit intő jel volt, hogy lehet, hogy el kellene mosogatni.

Nem vagyok egyetemista, 30+ éves lakótársam szerintem most takarított életében először budit...

Elköltözöl vagy elzavarod ot a pi.csaba

Én az előző szobatársammal nagyon nem voltam jóban és nem szerettem vele lakni, kb. egy szót se szóltunk egymáshoz, nem tudtunk mit kezdeni egymással és inkább csak zavartuk vagy idegesítettük egymást, viszont ő rendszerető volt, takarított, rendet tartott. A mostani szobatársam és lakótársaimat jobban kedvelem, velük szoktunk dumálgatni és jobban tudunk együtt lakni, viszont ők már rendetlenebbek. Én ezt valahogy sokkal jobban viselem, engem nem zavar. Az én szobatársam azért még annyira nagyon nem rumlis vagy koszos, úgyhogy a szobánk általában normálisan nèz ki. Én elpakolok magamnak, takarítok magamnak stb., stb., és az már nem érdekel, hogy a többiek mit csinálnak. A szobájuk az ő dolguk, a fürdő szerencsére nem olyan vészes, max. a konyhában vannak szétdobálva a cuccaik, nem szeretnek mosogatni meg ilyesmi, de megmondom őszintèn, hogy nem érdekel és nem foglakozom vele. Úgyhogy én jól viselem, csak szimplán nem érdekel és kész.

Próbálj meg leülni vele beszélni és próbáld rá enni hogy alakitsatok ki egy takarítási rendet amibe ő is szájon be, s pl osszátok be mit hány hetente kell tisztítani. Mi de vagyunk jóba lakotársainkal mert nem hajlandóak beszélni velünk ha mégis azt bunkó hangnemben teszik, így nem lehet kompromiszumot kötni