Tényleg a főzés gyakorisága mér egy nőt?

Viszonylag jó lakóközösségünk van a társasházunkban. Sokat összejárunk, de bizonyos dolgokkal nem tudok azonosulni, illetve nem értem.

Én nem vagyok egy konyhatündér, nem főzök és sütök nagyokat, mert egyszerűen sem időm, sem igényünk rá. Hétvégén nyilván megteszem éhenhalás ellen, de nagyjából ennyi. Ketten élünk együtt a párommal, hétköznap mindketten megoldjuk a kajánkat.

A szomszédainktól rendszeresen kapok valamiféle degradáló beszólást, hogy "csak annak ilyen szép a konyhája, aki sosem használja", "minek új tepsi, úgysem sütsz!?", "XY legalább mindennap főz", "Xy legalább jól főz", blabla... Kedvem lenne visszaszúrni, de intelligensebb vagyok annál, minthogy az ilyen élcelődésekre reagáljak. Napi 9 órában vezető beosztásban dolgozom, aztán heti 3-szor este 10-ig suliban vagyok. A többi estén intézem, amit éppen kell (bevásárlás, posta, esküvőszervezés, akármi), vagy tanulok. Sokszor örülök, ha a párommal tudunk legalább egy kis időt szakítani egymásra, a kapcsolatunk is megérezte a feszes időbeosztásom. Jelen pillanat a főzés/sütés valaminek a rovására menne. Akikkel mindig példálóznak, hogy ők bezzeg mindennap főznek, egyikőjük 6 órában dolgozik, nincs gyereke és semmilyen elfoglaltsága munka után, másikuk itthon van még a 2 évesükkel, aki délelőttönként bölcsiben van. Szeretnék én főzni és fogok is hasonló időbeosztás mellett, de jelenleg egyszerűen azt érzem, hogy nem fér bele az életembe. Miért kell emiatt megítélni bárkit is anélkül, hogy mélyebben belegondolnának, hiszen ismerik nagyjából az időbeosztásomat? Akárhogy is próbálom lepattintani magamról ezeket a beszólásokat, mostmár eljut a lelkemig, hogy valami nem oké velem a felfogásom miatt, mert túl sokan mondják ezt.