Csak nekem megy teljesen egyedül, társaság nélkül a főzés?

Ha már van valaki, akár az egyik szülő, már elrontom a dolgokat.

Mert ilyenkor jön a (kéretlen) segítség, ha nem tudok valamit, téblábolnak, még ha nem is törődnek avval amit csinálok, a tudat,hogy bármikor megjelenhet valaki, zavar. Ha egyedül vagyok, és elrontom ezt vagy azt, nem haragszik magamra, szimplán kijavitom, vagy újat/más csinálok és eltüntetem a nyomokat. Nem szól, senki, ha órákig pepecselek bármivel, mert nagyon lassú vagyok. Számomra megszégyenítő, ha valaki ott van, ilyenkor legszívesebben kitessékeltém és zárt ajtók mögött folytatnám, de ezt sem merem megtenni.