Jobban szeretsz felnőtt, dolgozó, keresőképes ember lenni, mint amikor általános/középiskolás, vagy egyetemista voltál?

Egyértelműen. Gyerekkel az élet többszörös élvezetűre ugrik, nem beszélve az életed végéig tartó barátságról.

Én barátokkal is össze tudom hozni a talit könnyedén. Akkor és annyit dolgozok, ahigy akarom, így könnyen igazodom a szilárdabb beosztásukhoz. Sokkal inkább vagyok önmagam. Annak is van egy hangulata, de sokkal igazabb, egészségesebb, és felfejlődöttebb vagyok, mint annó.

Igen!!

Gyoker tanaraim meg osztalytatsaim voltak altalanosban rs gimiben. Egyetemen jo volt a tarsasag!!

Se felnott vallalkozo szivesebben vagyok! Elviselhetetlen volt egyuttelni a pszichopata szuleimmel.

Utólag tudnék persze okos lenni, hogy legyek sportosabb, kezdjek fiatalon túrázni, legyek nyitottabb, ismerkedősebb, szorgalmasabb. De utólag már cseszhetem.

Amúgy sokkal jobb felnőttnek lenni.

Gyerekként mindig a külsőmmel cseszegettek, megaláztak. Saját alkoholista apám tartott lelki terrorban miközben általános és közép suliban is a kiközösítettek között voltam.

Soha nem mentem sehova, nem volt pénzem, nem csináltam semmit.

Most felnőttként azt csinálok amit akarok, megyek amerre akarok, kirándulok, kimozdulok, a kollégáimmal szinte baráti a viszonyom, vannak közeli barátaim. Van valamennyi pénzem, megtakarításom.

Engem is a munka világa rázott gatyába, mert van egy rendszere, és "jutalma" a pénz amit kapok. Egyetem volt a legrosszabb, mert fizetek azért, hogy szivassanak.