Nem értem miért estek így nekem a szüleim?

Tehát ma reggel nem ágyaztam be és estig az ágyamban hagytam a tálat, amiből reggeliztem. Anyukám mikor bement a szobámba kis híján agyérgörcsöt kapott, hogy hogy lehetek ilyen trehány meg itt lopom a napot és nem telik ki az időmből. Nagy nehezen sikerül kibékülnünk, de nemrég megint összevesztünk, mert megint felelevenítette a témát de most még messzebb ment, hogy én semmit nem csinálok itthon, mostantól nem fog rám mosni és különben is már önálló háztartásom lehetne. Ill., hogy reméli az elkövetkezendő 20 évben megtanulok majd rendet tartani magam körül, ha meg nem majd a pasimat fogom kiszolgálni.

Nem is kérdésnek szánom ezt a történetet, csak muszáj leírnom mert nagyon igazságtalannak érzem. Tény, hogy nem szakadok bele a házimunkába, de kampányszerűen ha rámjön, akkor magamtól segítek abban amit észreveszek. A szobámat és az emeletet is én takarítom. A lopom a napot pedig kifejezetten rosszul érint, mert egyetemista vagyok, ma elmaradtak az óráim, így itthon maradtam és egész álló nap tanultam, ami persze nem azt jelenti, hogy nem lett volna időm beágyazni de így jött ki a lépés.

Anyukámnak elkezdtem sorolni, hogy azért az nem igaz, hogy semmit nem szoktam csinálni és mindenre az volt a válasza, hogy még szép hogy azt te csinálod, ezért ki kellene tüntetnem téged.

19 éves vagyok, lány, egyetemista és nagyon szomorú.