Miért öregezik meg (nagy) papázzák le a középkorú 50 éves férfiakat, hisz az idő borzalmasan gyorsan múlik? 35 F. Meg már senki sem nézi nehogy az 50 es korosztályt, de a 40 est sem férfinek, hanem röhögnek rajtuk a huszonévesek? Hol az alázat?

Valamilyen szinten szerintem az, hogy kit látunk fiatalnak, együtt mozog a saját korunkkal. 20 éves voltam, amikor találkoztam a nagy szerelmemmek, aki akkor 24 éves srác volt. Rettentő érettnek és férfiasnak láttam, de az akkor 30 éves pasik már "öregnek" tűntek, vagy legalábbis túlkorosnak. Már önmagában a 30-as szám is "félelmetesnek hatott. Az akkor 40-50 éves korosztály pedig gyakorlatilag

a szüleim korosztályának felelt meg.

Eltelt 12 év. Első szerelmem most 36, már boldog családapa. De nekem, az én szememben ugyanúgy ő maradt "A" férfi, és bár ő már nyilván sosem lehet az enyém, de most is, ahogy eddig is, mindig a 4-5 évvel idősebb pasik jelentik az ideális, vonzó korosztályt.

Egy 24 éves mai szemmel már fiatalnak tűnik. Felnőttnek ugyan, de szemtelenül fiatalnak. És eljön majd az idő, amikor a 40-es pasik fognak tetszeni, és a harmincasok is fiatalnak tűnnek majd.

Sosem néztem le fiatalon sem az időseket, csak pusztán akkor még ők számitottak a szüleim generációjának. Azonban, ahogy telik az idő, mi, akkori fiatalok válunk szülők generációjává. Ez az élet rendje.

Ami az alázat, a tisztelet hiányát illeti, a kamaszok eleve ilyenek, a husonévesek meg sajnos egyre nyeglébbek, de ez nem feltétlen az ő hiábjuk, hanem a társadalomé, a médiáé, és nem utolsó sorban a szüleiké.

Ha felmegyek bármelyik közösségi oldalra mindig azt látom, hogy a fiatalok így a fiatalok úgy.

Én unblock tisztelettudó és kedves vagyok mindenkivel, de nem a kor miatt, hanem mint ember megadom a tiszteletet az ember társamnak. Ez az alap. Aztán van, hogy egy ember rászolgál arra, hogy még jobban tisztelem vagy, hogy egyáltalán ne, de ez sosem a kortól függ, hanem az ember cselekedeteitól, személyiségétől és attól, ahogy velem és másokkal bánik.

Igen nekem a korombeliek tetszenek és velük is tudom megértetni magam a barátaim nyilván velem egykorúak, mert ők állnak hozzám a legközelebb (értelemszerűen) Ettől függetlenül nem egy korom beli akadt már, akit nem tudtam tisztelni, mert ő sem tette vagy mert csúnyán viselkedett.

És vannak jelen esetben olyan középkorúak és idősek, akiket kedvelek és tisztelek is, amire rászolgáltak.

Viszont tapasztaltam olyat, hogy idősebbek néznek le pusztán azért, mert fiatal vagyok.

Volt olyan, hogy egy idősebb nő, akit nem is ismertem folyton bunkó és flegma volt abban az egy napban, amióta találkoztunk és a szemembe mondta, hogy nekem tisztelnem KELL őt (full alkoholista, lecsúszott nő volt, aki kb semmit nem ért el az életben, amire büszke lehetne, még érettségije sem volt) én tudtommal nem voltam vele eddig tiszteletlen és mások sem panaszkodtak ott hogy az lennék, velük jól kijöttem az alap tiszteletet megadtam. De, amikor ezeket mondta meg mondtam neki, hogy akkor ő is adja meg a tiszteletet az az alap. Mire ő azt mondta, hogy NEM ez nem így megy, eszembe se jusson, hogy ő engem tisztelni fog, viszont nekem őt tisztelnem kell.

Mindenkit bántanak valamivel, de a fiatalabbak 10× több savat kapnak csupán a koruk miatt mint a felnőttek, csak ezt gondolom te nem érzed.

18/L

26

Van igazság abban amit mondasz, viszont annyi különbözőség van a kettő között, hogy míg egy idősebb ember ha nem tisztel mást valószínű hagyod a francba, viszont ha ugyan ezt egy fiatal csinálja azért az mégis érdekesebb, hiszen alapból a szülei ha jól nevelik ilyen nem fordul elő és hát neki tényleg pártatlannak kellene lenni, függetlenül attól, hogy ki hány éves és hogy néz ki. Sokan mondják az idősebb korosztályból, hogy jaaaj mi is ilyenek voltunk...persze, akkor ők még nem láttak mostani fiatalságot igazán. Én is fiatal vagyok még teszem hozzá, ettől függetlenül volt már, hogy én szégyelltem magam más ripacsságai miatt.

#27 de, ha a szülő a felelős akkor megint, hol tartunk?

A szülő melyik korosztály?

Nem a gyerek neveli magát. Persze elérkezik az az életkor, amikor már ő felel a saját viselkedéséért/tettéért, de ez nem a 0-16 éves kor.

A saját családomban is van olyan, aki konkrétan nem is figyel a gyerekére, egész nap a facebookot görgetni, válaszolni is nehezen válaszol, csak az alapdolgokat teszi meg, amihez pénz kell meg megfőz és ennyi.

Érzelmi támogatás 0. Inkább beülteti a számítógép elé meg vesz neki telefont, csak, hogy legyen mivel játszania és addig is csöndben van. Viszont, ha elszúr valamit, akkor egyből az ordítás megy, meg lehordja a gyereket minden sz@rnak. Tömi az egészségtelen kalóriadús ételekkel és panaszkodik, hogy milyen dagadt a gyerek (úgy, hogy a gyerek is hallja, de persze anyuka sem sokkal külömb)

És ez csak egy példa, rengeteg hasonló van a közelemben SŐT! 70%-a ilyen.

Ha nem ilyenek vagytok ne vegyétek fel, nem általánosítani akarok, csak rá akartam világítani, hogy TÖBBNYIRE mi húzódik a háttérben.

28

Nem a gyerek neveli magát ez igaz, de a mai világ sokkal intenzívebb talán ez a fő baj és az, hogy mindenhez könnyen viszonylag hozzá lehet férni ....bár én, lehet nehéz elhinni, de nem voltam anno semmilyen nevelésre rászorulva, ahogy meg teltek az évek saját magam rájöttem, hogy mit kellene és mit nem, ráadásul úgy, hogy semmit sem tettem meg, mielőtt át nem gondoltam a dolgokat, szóval még azt sem lehet mondani, hogy hibáztam és a hibámból tanultam, igaz ekkor internet még nem volt annyira nagyon-nagyon mindenhol elterjedt és nyilván függ az örökölt személyiségtől a szülő hozzáállásától is, de úgy gondolom, hogy alapvetően a gyerek vérmérsékletén is sok múlik, hogy kivel mikor és hogyan beszél, mihez hogyan áll, hiszen lehet szöges ellentéte a szüleinek úgy, hogy ők jól nevelik, főleg mostanság. Persze igaz, van idős bunkó és 14 éves értelmes gyereke is.

En iden leszek 50. Az ido sajnos nagyon gyorsan szalad, es minel idosebb vki annal gyorsabban.

Nem tatazott le meg senki :) szeretem a fiatal noket, folyamatosan van tamogatoi kapcsolatom, es meg sose volt panasz a teljesitmenyre