Miért néznek itt ferde szemmel, meg szánalommal a fiatal középkorú (40 esekre) férfiakra és nőkre, hogy ne akarjon már párt az öregecske, örüljön, hogy él? Nekik nem jár a boldogság a huszonévesek szerint?

Egy - két hímsoviniszta osztja az észt általában, hogy a negyvenéves nő inkább ne akarjon csak semmit, mert úgy se ér semmit, de fiatal korában sem ért, csak a teste valamit.

Mert hát milyen érték lehet a nőben a testén kívül? - ez a hozzáállás.

A negyvenes férfiakat akkor savazzák itt amikor az lánya korabeliekkel kezd kizárólag, nem érdekli a saját korabeli nő.

Mindem korban meg lehet találni a párunkat.

A gond akkor van, amikor valaki nem fogadja el a korát és jóval fiatalabbakra hajt.

Én csak akkor leszek durci és nézek szanalommal, ha rám hajtanak az ilyen bácsik.

23l

Attól függ..pl. akinek elmondása szerint 40es éveiben még sosem volt kapcsolata, akkor nem csoda, ha szánalommal néznek rá.

Vagy ha azért nem talál párt, mert válogatós és fiatal párocskát képzel el magának, mert őmaga is undorodik a saját korosztályától, akkor sem csoda, ha ferde szemmel néznek rá.

A gyk nagyrészt a huszonévesek oldala. Negyvenes nő vagyok. Jó pár évvel ezelőtt volt egy kolléganőm aki akkor amikor én 35 éves voltam, Ő 24. Nekem már volt gyerekem, Ő akkor ment férjhez. Nem öltözködtem nyanyásan, jól kijöttünk egymással, mégis úgy tekintett rám mintha öreg nyanya lennék Hozzá képest. Aztán teltek az évek és most Ő van abban a korban...két gyerekkel. Visszakérdeztem,hogy érzi magát ennyi idősen?Nyanyának?Ja, nem....Én most se érzem magam annak, bár elfogadom a koromat, de nem temetem magam.

Főleg azért nem mert látom,hogy amennyiben párt keresnék ugyanúgy lenne esélyem mint tizenévvel ezelőtt volt,ugyanúgy dolgozom, élem a mindennapjaimat, csak a gyerekem nőtt fel, ennyi.

Semmi probléma nincs azzal, ha valaki vágyik egy párkapcsolatra középkorúként, de még nyugdíjasként sem. Azt tartom szánalmasnak, amikor nem (közel) velük egykorúakkal ismerkednek, hanem apa nélkül felnőtt, gimnazista lányokat hülyítenek.

Itt gyakorin az a közhiedelem, hogy minden nő (a tiniktől a nagymamáig) a 40-50-es férfi korosztály után ácsingózik, ebben a korban még az egész életükben sikertelen férfiaknak is csak válogatni kell majd az értük sorba álló, egyetemista modell csajokból. Szerintem mondanom sem kell, hogy ez is mennyire röhejes, valóságtól elrugaszkodott elképzelés.

A nőkre általában nem jellemző, hogy sokkal fiatalabb férfiakkal ismerkednek, de azért az is elég szánalmas, amikor az anyám korú nők az eszüket elvesztve költöznének mindent hátrahagyva Tunéziába vagy Marokkóba az őket facebookon, google fordítós angollal behülyítő, huszonéves arab csávókhoz.