Az Eszkimók rokonságban állnak a magyar népel?

Legfeljebb a protoeurázsiai népesség keretében. De azért az ilyen távol-keleti, paleoszibériai, eszkimó-aleut népek nem tartoznak a biztos kemény maghoz, legalább is iszonyat korán leválhattak. Annyit lehet állítani, hogy az amerikai indiánokhoz és a kínaiakhoz képest eredetüket tekintve közelebb állnak a klasszikus protoeurázsiai (ugor, szamojéd, jukagir, tatár, mongol, mandzsu, tunguz) népekhez, melyeknek jóval bizonyosabb a rokonságuk. Ez utóbbi keretébe tartozna a magyar is... na de nem ez a mai 99% Habsburg betöltemény, amiről süt, hogy nem a honfoglalókkal jött.

Nem érdemes rokonságról beszélni, mert az mindenképp olyan távoli, hogy alig valamivel erősebb a "végül is minden ember rokon" állításnál.

Nyelvészeti értelemben egyértelmű, hogy az uráli-jukagir-török-mongol-tunguz keménymagnak az indoeurópai sokkal közelebbi rokona, mint akármelyik távol-keleti csoda, amelyikről az se biztos, hogy egyáltalán az. Szemben a felsoroltakkal, melyek egyazon névmásokból, szám-, személy-, eset-, időjelekből, és családdal, életvitellel kapcsolatos szavakból építkeznek, létigéjük, és néhány alap igéjük azonos.

Nyelvtipológiai szempontból van egy markáns hasonlóság.

Birtokos személyjelek.

,,Látlak''-féle poliszintézis

Ergatívuszi mondatszerkesztés - ez nincs a magyarban - de a tárgyas igék ragozása és a birtokos személyragozás között erős analógia nyilvánul meg az eszkimó ergatívuszos szerkezetében, a magyar ,,kutya látja'' -- ,,kutya tálja'' analógia mintájára.

A válasz egyébként az, hogy ,,nem tudjuk''. Az összehasolnító módszer pár ezer, kivételes, nagyon elszigettelt népek esetében pedig pár tízezer évig (Ausztrália) tud rokonságot igazolni. Szibéria nem volt olyan elszigetelt, mint Ausztrália, mindig is nagy volt a jövés-menés. Kb. a jukagir az, amivel kapcsolatban komolyabban felerült a nyelvrokonságunk (de ott sem biztosan bizonyítottan!)

Az eszkimó kivül esik ezen a határon, noha a magyarral való tipológiai hasonlóság laikus műkevelő szemmel erősen feltűnő, és nyelvészet közt is volt történetileg ilyen feltevés, de nincs mivel továbblépni.