32 évesen nem kéne jobban emlékeznem a fiatalabb koromra?

Nagyon nehéz felidézni a gyerekkorom, tinédzserkorom, fiatal felnőttkorom. Azt tapasztalom, hogy a volt osztálytársaim, egyetemi társaim mindig jobban emlékeznek az iskolásévekre, mint én. Csak egy-egy pillanat van meg, meg néhány tényszerű ismeret az életemről. Pl. emlékszem, hogy volt szexkapcsolatom egy fiúval, de nem emlékszem, hogy hogy is ismertük meg egymást, hol voltunk együtt, mit csináltunk, mit éreztem, meddig tartott, hogy lett vége, semmit nem tudok felidézni, csak a nevét, kicsit az arcát, és a tényt, hogy egy ideig dugott, talán 16 vagy 17 éves koromban. Aztán 21 évesen lett egy gyerekem, kb. onnantól vannak emlékeim.

Mással hogy van ez?

Azért akarom felgöngyölíteni, mert most depressziós vagyok, a héten megyek pszichológushoz, és biztosan lesz pár kérdése az életemről, meg hogy voltam-e már korábban is depressziós, úgyhogy elkezdtem átgondolni, és tulajdonképpen én nem tudom, mi is volt velem régen, alig emlékszem az első 21 évemre, csak azt tudom, hogy rémesen éreztem magam az időm jelentős részében. Ti hogy vagytok ezzel?