Van itt olyan akinek fiatalabb korában valahogy félresiklott az élete?

Későn kaptam észbe, hogy rossz szakot választottam, de már másodéves voltam, és nem akartam éveket veszteni, ezért folytattam. Viszont nagyon nehéz volt rajta végigküzdenem magam, és sokszor volt olyan érzésem, hogy kilátástalan a helyzetem, nem szeretem ezt csinálni, ennélfogva nem is vagyok jó benne, nem lesz belőlem semmi. Utólag azt mondom, hogy hülyeség. Ilyen dolog miatt nem fog szükségszerűen félresiklani egy emberélet, csak alternatív megoldásokat kell keresni. Ha sikerül összehozni egy diplomát, és nem vagy extrém válogatós (pl csak a szakmádban vagy hajlandó dolgozni havi 400-ért), akkor igazából millió lehetőség van. Én most végzek az egyetemen, mellette kipróbáltam magam többféle munkakörben, szereztem csomó tapasztalatot, mindenhol megálltam a helyem. Ha valami nem úgy sikerül, mint eltervezted, nem szabad engedni annak a gondolatnak, hogy most akkor vége mindennek. Csak résen kell lenni, és keresni a lehetőségeket.

Otthagytam a szakközép iskolát egy szaros okj szakma miatt ami semmit nem ér, pedig ha maradtam volna most lenne egy jó szakmám meg dolgoznék, ehelyett most itt vagyok szakma és munka nélkül

Egyetemről szociális fóbia és motiválatlanság miatt kiestem már egyszer. Most újra próbálkozom, bár kínos, hogy 18 évesekkel leszek körbevéve. Valamit úgyis kell kezdenem magammal, és szerencsére támogató szüleim vannak, nem zavartak el otthonról, mikor látták, milyen szerencsétlen vagyok.