Mikor az emberek gyereket csinálnak tisztába annak vele hogy egy egész életre kényszermunkára ítélik?

#40

Miért hajszolná túl valaki magát, mert azt tanácsolja hogy tegyél azért ha akarsz valamit?

Ez egyszerűen egy alap dolog hogy ha bármit is szeretnél, akkor tenni kell azért, hogy hozzájuss. A default válasz pedig azért ez, mert a legtöbb nyafizós kérdés eredője pont az, hogy a kérdező csak elvár, de nem hajlandó energiát fektetni abba, hogy megszerezze azt, amit elvár. Erre pedig egyetlen megoldás létezik, ha az ember felemeli a hátsóját és tesz a saját céljaiért.

Ebből viszont semmilyen téren nem következik hogy emiatt bárki is túlhajszolt kell legyen. Nem csak két opció létezik, miszerint vagy lusta vagy, vagy túlhajszolod magad. Elég széles a skála a kettő között.

Miért következtetsz arra, hogy a legtöbb nyafizós kérdésnél a kérdező csak elvár?

Volt a mentális egészség témakörben kérdésem, amiben konkrétan azt soroltam fel, mi mindent csinálok - letámadtak, hogy miért nem teszek magamárt majd ott hagytak.

A heti 42.5-45 óra munkában lét az utazásokkal együtt már önmagában sok. A legtöbb embernél ez is aztán 50-55-60 óra is lehet.

De vegyük például azt, ha valaki programozni tanul munka mellett. Azt csak úgy lehet, ha rendszeresen, nagyjából minden nap csinálod, esténként, hétvégente.

Aztán ha elmész egy suliba, az általában nehéz, de még a kötelező tananyagon felül mellé kell tanulni.

Ezt nem lehet úgy, hogy ne hajszold túl magad.

Aki közgáz pályára, vagy eüre képzi át magát, vagy villanyszerelő, asztalos, arról nem tudok nyilatkozni, de gondolom az se sétagalopp.

Már eleve az nehéz, ha például minden második hétvégén suli. Felkelsz 5 nap korán, 2 nap korán, kövi 5 nap korán. Felkelsz 12 nap korán, kéthetente van hétvégéd, aminek a felét átalszod.

Vagy a 9 óra meló után elfutsz az iskolába, 10 perc késéssel beesel és végigülsz ott is 3 órát. Heti kétszer.

Aztán ha olyat tanulsz, amit gyakorolhatsz a többi napon este, esetleg a kötelező tananyagon felül.

Nem könnyű.

Az anyagi oldaláról nem is beszélve.

Bár másik kérdésnél le lettem pontozva, amiért leírtam a tapasztalataimat.

Azért nyugodtan legyen ott sokaknál a "tunya vagy, miért nem teszel magadért" gyorsgomb.

"Miért következtetsz arra, hogy a legtöbb nyafizós kérdésnél a kérdező csak elvár?"

2-3 év tapasztalat az oldalon. Plusz itt van rögtön ez a kérdés, élő példa.

Ha ennyi tapasztalatotok van az oldalon, miért nem olvassátok el a kérdést?

Amúgy ez a kérdező mit tehet magáért?

Nekem is hasonló a problémám, szóval érdekelne.

Aki gyereket vallal tisztaban van azzal hogy eselyes a gyereknek boldognak is lenni elvegre nem csak boldogtalanok uraljàk ezt az orszagot erdekes.

Attol hogy ha a szülö igavono nulla, a gyereke nem ö lesz hanem masik ember.

Teljesen egyetértek veled. És bár jóval idősebb vagyok és már van egy felnőtt gyerekem, nem szülnék még egyet. Akkor nem gondolkoztam ezen. De nem szeretnék már még egy lelket lerángatni erre a nyomorúsággal teli bolygóra.

Tulajdonképpen nem a munkával van baj. Nem baj, ha csinálni kell valamit. A baj a túlzott elvárásokkal, mérhetetlen pofátlanságra és kizsigerelésre berendezkedett társadalommal van. A legtöbben agyon vannak hajtva és nincsenek megfizetve. Nincs abban semmi rossz, hogy ezt a fiatal generácio kezdi észrevenni és bemondja az unalmast. Hisz nem lehet ezt tenni az emberekkel a végtelenségig.

értékeljetek le, de sokmindenben egyet értek a kérdezővel.

Sokaknak az egész élet szopacs, csak a munka, panaszkodás, fáradtság, netalán akár betegség is. És ilyenkor én is felteszem azt a kérdést, hogy mi értelme?

De ha belegondolok abba, hogy mennyi boldog pillanatom volt/van, akkor kicsit még látom értelmét az egésznek.

De azt viszont nem tudom megérteni, hogy nagyon szegény vagy nélkülöző családok miért vállalnak gyereket.

Kicsit túl van ez értékelve. MerT a magyar csak szüljön, a többit majd állam bácsi megoldja.

Nem vagyunk milliomosok, persze azért szarul sem élünk. Nekem azért van gyerekem, mert vágytam rá, szeretem és boldoggá tesz, hogy ő a világon van. Egyke marad. Azt kezd az életével, amit akar.

Arról pedig nem a világ tehet, hogy születnek selejtek is véletlenül, akiknek az is fáj, hogy meg kellett születni. Ez ilyen.