Én miért vagyok mindenkinek csak örök haver/jó ismerős?
33 éves nő vagyok, és arra keresem a választ immár évek óta, hogy miért nem vagyok senkinek több, mint egy haver/ jó ismerős/ jó kolléga.
Férfiaknak, nőknek egyaránt. Barátom mindig kevés volt, most is 1 van, és más embereknek mintha nem is ütném meg a mércét barátkozási vagy párkapcsolati szempontból.
5 éve bekerültem egy férfiakkal teli munkahelyre, nyilván női munkakörbe. A rokonaim ugrattak is, hogy na, 2 éven belül nagyharang, mert annyi pasi közt biztos megtalálom az igazit. Én erre sose voltam rágörcsölve, nem érdekelt, csak vagy 4 év után vettem észre, hogy nemhogy senkivel nem alakult semmi, de még közelebbi barátságot se tudok senkivel felmutatni. Igen, tudom, a munkahely nem is ezért van, de itt jellemző, hogy az emberek melón kívül is összejárnak, barátok.
Mindenkivel jó, szívélyes a kapcsolatom, mindenki kedves, segítőkész és én is maximálisan az vagyok, okom sincs rá, hogy ez ne így legyen. Nem vagyok kinézve, kiutálva, a legjobb munkahely valaha.
Mégis, a velem egy időben felvett női kollégákat elhallgatva csak elgondolkodom, mi velem a baj. Mesélik, hogy este így leveleznek a többiekkel messengeren, meg úgy közel vannak xy-nal, és tudnak pár személyes gondról... én senkivel nem vagyok ennyire közeli viszonyban, mikor a számomra legkedvesebb emberekkel megpróbáltam munkán kívül kapcsolatba lépni, az se sikerült.
Annak ellenére, hogy ott a női kollégák zöme szerelmet talál, velem még csak flörtölni se flörtöl senki. Ez akkor tűnt fel, mikor a közvetlenül mellettem dolgozó, objektíven nézve is nálam szerencsétlenebb külsejű kolleginát próbálták mellettem bevarrni.
Átlagos vagyok, nem nézek ki rosszul, magas vagyok és inkább sportos. Régen volt némi súlyproblémám, de attól megszabadultam. Nem vagyok kiemelkedősen szép, de csúnya se.
Az agyam nem kotyog a tokjában és még házias is vagyok, amit a munkahelyi főzéseken, stb már volt alkalmam bizonyítani is.
Ennek ellenére nem kellek, nemhogy mint nő nem érdeklek senkit (300 férfi közül), de mint közelebbi barát sem. Mindenki kedves, cuki, elpoénkodnak velem (nem a káromra!), meg agyondícsérnek (így szép vagyok, úgy jó vagyok), utána mindenki hazamegy. Nekem valahogy senkivel nem is sikerül a szabadidőben szorosabbra fűzni a kapcsolatot, barátként sem.
Nyilván ez egy folyamat volt, évek alatt jöttem így rá mindenre, és mostanra ott vagyok, hogy akármi is az ok, tudni akarom, elfogadom, legyen bármilyen borzasztó.
Szerintetek mi van egy emberben, ami ugyan nem unszimpatikus (mert senki nem utasít el), de nem is vonzó?
A családom szerint "túl szép vagyok", ami kizárt, szóval ezt hagyjuk. Ez nyilván elfogultság.
Köszi a tippeket.
Dettó, majdnem mindenkivel megtalálom a közös hangot, jól kijövünk, de ennyi.
Fogalmam sincs, hogy kell ebből barátságot csinálni.
Igen, van hobbim, de annak a mentén nem lehet haverkodni, ismerkedni, nagyon elvont, sokan ha megtudják, bizarrnak tartják. Van persze átlagos hobbim is, sportolok, szeretem a kutyákat, sétáltatok a menhelyen, meg zenélek is.
Távolságtartónak nem gondolom magam, mert konkrétan ugyanúgy viselkedem, mint más: beszélgetek, nevetgélek, meghallgatok mást, ha kéri, tanácsot adok, elmegyünk kávézni, kirándulni, benne vagyok a belsős poénokban. Jól és precízen dolgozom, segítek, szívességileg cserélgetünk feladatot, bíznak bennem, én is bennük. Ha távolságtartó vagy ilyesmi lennék, ezek nem működnének szerintem.
Köszi a válaszokat.
Szia, szerintem egy ilyen (egyébként nagyon összeszedetten leírt) kérdésből erre nem lehet válaszolni.
Inkább az a kérdés, hogy mik az elvárásaid, a céljaid? Szeretnél gyerekeket, családot? Vagy csak pár (de annál jobb) közeli barátot?
Hasonló helyzetben érzem magam, csak 19 éves fiúként. Igen, sokkal fiatalabb vagyok, előttem az élet, de azért az eddigi társas életem/tapasztalataim alapján tudok következtetni arra, mi lesz az elkövetkező pár évben: szinte semmi. Velem az a baj, hogy egyszer túl "jópofizom" a dolgokat, máskor meg halálcsendes vagyok. Nem vagyok egyedül, van sok haver, segítünk egymásnak az egyetemen, de néha magányosnak érzem magam. Nagyon komplex a probléma, rengeteget tudnék írni erről, de nem akarom szetoffolni a topikot.
Sajnos csak azt tudom javasolni, hogy éljél/dolgozz abból, ami van. Akármennyire szeretném, nem fogsz a válaszomtól szupervonzó nővé válni, remek párkapcsolattal.
Írtad, hogy nem görcsölsz rá a párkapcsolat témára. Akkor miért írtad ki a kérdést?
Mi az, amit el szeretnél érni?
F
Szia! Köszi a választ! Azért írtam ki, mert érdekel, hogyan látnak mások, milyen vagyok a szemükben. Nyilván szeretnék párt, volt komoly kapcsolatom, de vége lett, és az érdekel, miért pont ott és akkor vagyok a legkevésbé "kapós", mikor pedig úgy érzem, semmi gond nincs, és készen is lennék rá.
Nem érzem, hogy szorít az idő, nem idegelek miatta, de a különbség közted és köztem az, hogy én már nem sokat fogok változni. Így jobb lenne tisztában lenni, milyen lapok is azok, amiket én le tudok teríteni az asztalra.
Vidéki megyeszékhelyen élek, kicsit vegyül benne a Mucsaröcsöge meg a Pest szindróma.
A szabadidőmet legszívesebben gyilkossági ügyek vizsgálgatásával töltöm, meg eltűnt személyek profiljaival, és igyekszem azonosítatlan áldozatokat azonosítani. Nemzetközileg erre van platform, civilek is tudnak ebben segíteni, ezeken a fórumokon és weboldalakon vagyok leginkább.
Ezen kívül szeretem az urbexet, de ettől is azonnal iszonyodik mindenki: elhagytaott helyekre mászkálunk be, fotózunk. Ritkán van alkalmam, talán minden nyáron egyszer, de az emberek kiakadnak tőle.
A többi érdeklődési körömre meg annyi a reakció, hogy "az jó", nem veri ki a biztosítékot, de fel se piszkál senkit: az állatokat sokan bírják, zenélni meg senki nem tud, így ezzel nem tudnak mit kezdeni.
Zenélni nem tudok annyira, hogy bárki zenéljen velem, meg érdekes módon sose érdekelt még senkit.
Ez érdekes. :) És mi motivál erre elsősorban: szeretnél embereken segíteni, vagy inkább intelektuális kihívásként fogod fel?
Illetve az urbex is izgalmasan hangzik, egy barátom csinált még hasonlót a haverjaival.
Szóval... ezek alapján nem tűnsz unalmas embernek. Csak nem találtad (még) meg azokat, akikkel összeillenél. Nekem egy vidéki megyeszékhely kevés volt ehhez, Bp már nem, de hátha neked ott is összejön.
Zenélni tudó/akaró emberek viszont biztos vannak a környékeden, csak még nem futottál össze velük. Milyen stílus áll közel hozzád?
Köszi! A klasszikus rock áll hozzám közel, de csak akusztikus gitáron játszom, nem tudnék pl bandához csatlakozni, meg semmi ilyesmi.
Hát elképzelhető, hogy ha tényleg hasonszőrűvel találkozom, akkor több sikerem lesz. Elbizonytalanodtam már egy kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!