Mit gondoltok az "örök lúzerekről", azokról, akik még egyetem alatt sem buliznak, szórakoznak, a szociális/társasági életük pedig kb nulla, vagy minimális? Mikre tudnak az ilyen emberek később emlékezni, hogyan fogják kiélni a fiatalságukat?

Szerintem keress rá az introvertált szó jelentésére és utána tedd fel újra a kérdést.

(Javasolnám még az értékrend szubjektivitásának témakörét is átnyálazni).

Nem attól lehet csak tartalmas élete valakinek, ha bulizni jár.

Én 30 évesen egyáltalán nem hiányolom a bulizást, piálást az életemből. Minden mást meg ugyanúgy csinálhatok mint 20-on évesen. A fiatalság "kiélése" nem annyiból áll hogy piálsz meg bulizol.

Másik, hogy normális, kiegyensúlyozott ember nem a múlton mereng, nem azon agyal, mit nem tett meg, hanem azt nézi, mi van még előtte és mi az amit ma-holnap-jövőre megtehet.

Az egyetem alatt válhatsz alkoholistává.

Késöbb nehéz kimászni belőle.

Amúgy azt látom, hogy leginkább a "tanulatlan" emberek nevelik egymásba ezt a "ki kell élni magad" gondolkodást.

Legtöbb ismerősöm ilyen volt. Minek tanulni, minek fejlődni, "élni kell" mert ha felnőssz akkor csak a munka meg család marad. Ezt látták a szüleiken, ezt nevelték beléjük, hogy ha felnőssz megáll az élet. Aztán felnőttek, elmentek valami gyári munkába vagy alkalmazottnak, és büszkén hirdetik a hamis visszaigazolást, hogy felnőttként nincs élet. Ezt nevelik a gyerekükbe, a gyerekük is ezt fogja tovább adni.

Jaj, már megint keverik az introvertáltat meg a lúzert.

Az introvertáltat nem érdekli a tömeg meg a népszerűség, jól el van magának.

A lúzer viszont szeretne bulizni, élni, de nem tud, mert lúzer.

Az örök lúzert kikérem magamnak, legalábbis ezért!

Sohasem értettem, hogy mit értenek emberek az alatt, hogy nem lesz mit mesélni?

Ad1 egyszer sem jut eszembe, hogy úgy éljek, hogy "legyen mit mesélni", hanem csak élni szoktam az életemet... A "mire fognak emlékezni" ugyanez.

Ad2 A részegeskedésről kellene mesélni?

Nekem is az egyetemi évek voltak életem legszebb időszaka. Egy, azaz 1 partin sem voltam a gólyatábor után!!! Ott is csak utolsó este mentem be a bulisátorba.

Helyette nagyon jól tanultam és végig 5 számjegyű ösztöndíjat kaptam, aminek nagyon nagy részét félretehettem bejárósként. Mivel nagyon nem úgy alakult az életem, ezért ma ebből a pénzből élek...

Mivel nem volt nehéz a szak, önkénteskedtem állatotthonban, de máshol is, aránylag sokat túráztam, baráti körnek kb 4 havonta programot szerveztem, köztük egy ottalvós utat Bécsbe, de másokkal voltam más szomszéd országban is. Rendszeresen volt bowling, biliárd, strand, ilyen-olyan kirándulások.

Ismerkedtem és lett is párkapcsolatom akkor... Vele is sokat túráztunk, kirándultunk.

Kipróbáltam a diákmunkát (mondhatjuk így, mert nem sokat voltam, de néha nagyon jól éreztem magam). Járogattam keresztény egyetemista gyülikbe, klubokba, ezek nem tetszettek, de legalább kipróbáltam és ott is emberek között voltam.

Sokat sportoltam.

Szóval voltam emberek között és sok dolgot megnéztem, kipróbáltam.

Nemcsak a parti létezik.

Ráadásul akkoriban tényleg max 1 vagy 2 sört ittam, ma már sajnos szeretek berúgni, ha nem is durván, de azért...