Milliók gyüjtése egy gyerekért? Csak szerintem túlzás?

Na, látom itt is kezdenek gyűlni a tudatlanok:

Ettől a gyógyszertől nem fog teljes életet élni leg kevésbé se. Jobb lesz neki, de köze nem lesz a teljes élethez.

Én is túlzásnak tartom.

700 millió egy gyerekre aki SEMMIT nem tett a társadalomért, és soha nem is fog tudni.

Rengeteg - engem nem érintő - dologra mehetett volna az a pénz amivel sokaknak jobb lehetett volna, amit bár ki tudnék fejteni részletesen, nem látom értelmét...

Azért mert rossz az emberek értékrendje.

Kidobnak egy csomó pénzt, mert "Jajj de cuki ez a gyerek", a fontosabb dolgokat meg valahogy nem veszik észre.

Egészen biztosan vannak most is gyűjtések a jó cél érdekében, ehhez nem kellek én.

De érnek el bármit is? Nem, mert egy "cuki gyerek" fontosabb ezreknél...

#14

Mesélj, szerinted mi fontosabb egy gyermek életénél?

Ha holnap kapnék 700 milliót, hogy jó célra költsem, kb 1000 családnak tudnék segíteni talpra állni akiknek pl elvitte a bank a házát, stb.

Legalább 1000 embernek/családnak.

(Tapasztalatból tudom, hogy 700.000-ből új életet lehet kezdeni egy családnak ház nélkűl)

Ennél, hogy lehet fontosabb 1 gyerek?

"Ennél, hogy lehet fontosabb 1 gyerek?"

Majd megtudnád, ha a te gyerekedről lenne szó. Vagy akkor is azt mondanád, ez csak 1 gyerek, adjuk inkább annak a pénzt, aki jobban rászorul?

Nem az én gyerekemről van szó, nem is a Tiédről, és senkiéről aki adakozott.

Szóval nem értem az érvelésed. Mindenki MÁS gyerekének adta a pénzt.

Ha már MÁSNAK adom, akkor sokkal jobb lehetőséget vázoltam fel.

Abban semmi rosszat nem látok, hogy egy gazdag család a SAJÁT gyerekére költ ennyi pénzt.

Nem csak szerinted túlzás, hanem szerintem is erős túlzás, amiről írtál. Lehet gyártani a "sikertörténeteket" órabérben, de eléggé képlékeny ez a jelenség. A siker kétes (lásd. ex-kajakos elhalálozása), az emberek nyomorára rátelepültek gátlástalanul gazdagodnak (lásd. szélhámosok hada), és semmi nem garantálja, hogy az esetlegesen összegyűlt pénz oda kerül (kifizetések blokkolása), amely célra összegyűlt. N példa volt már arra, hogy szélhámosok dicsekedtek emberek nagyüzemű átverésével és az sem megoldás, hogy kunyerálással "gyógyítunk", - végtelenül hosszú a sora azoknak az embereknek, akik jobb sorsra érdemesek és joggal merül fel bennük az igény arra, hogy akkor ők miért nem részesülhetnek ilyen "gyorssegélyben". Mennyivel különbek ők vagy a beteg rokonuk másoknál? Keményen fogalmazok, - de nem érdekel, hogy ki, s hogyan ítél el ezért: a KÖZnek nyűg, ennyire beteg emberekbe áldozni, érdemesebb inkább "elengedni" ezeket az embereket és - mivel gyerekekről szól most ez a válasz, - sokkal bölcsebb dolog lenne inkább befektetni egy másik, vélhetően egészséges gyerek projektjébe.

Aki erre adakozik, megérdemli, - adjon minden nap (egyre többet)! - Pontosan olyan ez - egy bizonyos szintig, - mint a hajléktalan kérdés: Nem biztos, hogy önhibájából kerül az utcára valaki, de az csak tűzoltás, ha a napról-napra tengődésben gondolkodik egy társadalom. Ezeknek az embereknek kellene adni egy második lehetőséget olyan formán, hogy megelőlegezve számukra a bizalmat, szakmához kellene juttatni őket és ha nem is fejedelmi fizetést, de kiindulási alaphoz elegendő bérezésű munkát - ahhoz, hogy legyen esélyük kitörni a "lebegésből". Aki nemet mond erre, annak viszont kegyetlenül el kell engedni a kezét!

Ehelyett azonban maga a mindenkori állam vet gátat annak, hogy legyen esélyük kitörni ezeknek az embereknek a kilátástalan helyzetükből, mert a munkáltatóknak megengedi, hogy csak azokat alkalmazzák, akik állandó lakhellyel rendelkeznek, - támogat egy igen durva diszkriminációt a homokba dugott fejével! Visszatérve a társadalmi igazságtalanságra: amíg kilométeres sorokat ülhetnek és ülnek emberek az orvosi várókban arra várva, hogy esetleg életben maradnak, mire bekerülnek egy szakrendelésre, addig teljesen valóságtól elrugaszkodott dolognak vélem ezt a kunyerálást.