Ha tizenevesen semmi kulonosebb célod nem volt ezert nem tanultal jol nem volt olyan h ebbol abbol jobb vagyok mi lett beloletek?

En pont hogy tudtam, mi szeretnék lenni és emiatt ami nem “témába” vágott, kvázi leszartam. :D

Azt csinálom ma, ami akkor érdekelt, de azóta már eléggé benőtt a fejem lágya és érdekel az is ami szerintem gyerekként nem vágott a témába. ;)

Na én 40 vagyok, így voltam, ahogy a kérdésben leírod...

Igazából az volt a baj, hogy általánosban simán hoztam a 4-es és 5-ös jegyeket anélkül, hogy tanultam volna. Középiskolában ez már nem ment, ott bele kellett volna húznom...

Na de... Már kiskoromban is sok dolog érdekelt, viszont nem volt semmi, ami kiemelkedően érdekelt volna. És sose motiváltak a szüleim, hogy valamerre elinduljak, sőt. Annyi volt, hogy mivel eszem volt, hát tanuljak tovább, mindig ez a tovább...

Középsulit anyám erőltetésére választottam, azt amit ő tanult... Nem szerettem, nem is voltak jó jegyeim, de ugye tanuljak csak tovább... Sikerült is a főiskola, de valami gagyibb diploma, mert csak oda tudtam jelentkezni, ahol a jegyek nem számítottak úgy. Na a főiskolán elkezdtem tanulni, majdnem színjelessel kezdtem, de a végén se voltam rosszabb-esnél.

Oké, de irtó nehéz volt azután állást találni! Se ismerős, aki segített volna, se valami irány, ami annyira érdekelt volna, szóval nem volt könnyű. És most sem az, mert sehol sem dolgozhattam hosszútávon, ami nem az én hibám, hanem hol a válság, hogy cégbezárás, stb.....

MOst is sokminden érdekel, most is el tudnám képzelni több helyen magam, de sajnos nem lehet csak úgy váltani....

Visszagondolva 15 éves korom tájára, volt két tantárgy, ami azért jobban tetszett a többinél. Anyám lehurrogta azokat, mondván akkor lehet belőlem majd tanár, és más nem nagyon. Hát ma látom, nem így lett volna.... Többre mentem volna ha a két tárgy miatt egy bizonyos gimit választok... Na midnegy.

Lényeg, hogy 1. valamit válassz, amit tényleg szívesen csinálnál, és állj rá arra a vonalra. 2. ne hagyd magad szülők által letéríteni...!

Gyermekkoromban voltak tervek, ezekután valamiért ezek el múltak, lehetséges hogy közrejátszott az hogy suliban sokszor csesztettek és nem voltak jó barátaim,alig volt ha azt lehet annak nevezni,nem voltam kitártó stb..

Ezekután le tettem a B jogsit el kezdtem furgonozni,majd le vizsgáztam kamionra és el kezdtem angolul tanulni,szeretek vezetni,kirándulni, új helyeket fel fedezni szóval jól jött ez,családban is van aki ezt űzi.

Kb ennyi.

27F

2# Ahogy írta én is meg próbálom le írni, kicsit pontosan, 3# vagyok.

Hasonló volt velem is, mitn a 2# válaszolóval,annyi különbséggel hogy én szerettem volna valamit csinálni de az túl messze volt, így rendészeti szakra mentem, majd ezt el végeztem, önvédelmen kívül nem nagyon érdekelt, ezekután nem akartam tovább menni, mert milyen rossz az a meló, így nem tudtam mit csinálni anyám azt mondta legyek lakatos, 2 év után be fejeztem, aztán jött a munkanélküliség, ezekután sofőr lettem.

Semmi célom nem volt gimiben, nem is tanultam, de átlagos-jó eredményeim voltak többnyire. Utána több egyetemre is jártam, itt is középmezőny, de egyiket sem éreztem túl közelinek magamhoz. 26 évesen végképp befejeztem a tanulást, és 1,5 évig semmit nem csináltam, csak otthon programozgattam.

Amikor már mindenkinek elege lett abból, hogy semmit nem csinálok, jelentkeztem egy állásra - azóta 7 számjegyű összeget keresek havonta.

Én is így voltam, pofámra volt írva hogy unom és utálom az iskolát, a tanárok rendesen utáltak is miatta. Minden szarral foglalkoztam csak a tanulnivalóval nem.

Nem volt mâsként ez amikor elkezdtem dolgozni, igaz akkor már a barátnõm foglalkoztatott akivel elhúztam albérletbe továbbtanulâs helyett.

Ma már külföldön élek se barátnõ, se végzettség, csak meló fancsali pofával 😒

Fantasztikus munkanélküli lett belőlem 😅

Bár tudom mit szeretnék csinálni, papírom is csak-csak van hozzá, de kézügyességem nem túl sok plussz már a kicsi gyerekeim miatt lehetőségem sem, mert ez nem 8-16h-ig meló...