Az normális hogy félek a haláltól?

Aki egy kicsit is elgondolkodott már a dolgon, az fél.

Nagyjából mindenki fél, csak nem mondják illetve nem jut eszükbe naponta.

Ahogy örgeszel úgy jut többször eszedbe a dolog.

Van, aki retteg és van, aki várja.

Idősek(70+) egy jó része várja.

Pacsi, velem ugyanez van. Én komolyan nem értem, mások miért nem rohangálnak pánikban fel-alá. :D Amúgy igen, vallásosan tuti könnyebb, de az én agyam tiltakozik mesék ellen, hogy tovább élünk meg ilyesmi.

[link]

aki nem fél tőle az hazudik!

de nem kell rettegni tőle, igaz ijesztő tud lenni hogy bármikor, bárhogyan, érkezhet...én abban reménykedem hogy legendás lesz, olyan ami tiszta poén, mint a rolleres, vagy az öngyilkos aki biztosra ment... ezt leírom:

Egy ember elhatározta, hogy öngyilkos lesz, de biztosra megy: fog egy kötelet, a nyakára köti, a kötél végét egy szakadék pereméhez erősíti, mérget iszik, leönti magát benzinnel, meggyújtja azt, majd leugrik és ugrás közben fejbe lövi magát. Az öngyilkosság sikeres volt végül, de egy kis csavarral valósult meg.

Megvolt a kötél, a méreg, a benzin, de zuhanás közben a lövés a kötelet találta el, az ember pedig a szakadék aljában hömpölygő vízbe zuhant. A víz kioltotta a tüzet, az áldozat pedig annyi sós vizet nyelt, hogy kihányta a mérget. Végül a mentők kihalászták a vízből, kórházba vitték, ahol az elszánt öngyilkos jelölt hypothermiába (kihűlés) halt bele…

Én is nagyon félek és szeretnék sokàig élni. Látni, hogy mi lesz a jövőben, sok mindent megélni. Nem akarom, hogy egyszer csak vége legyen mindennek. Hihetünk a túlvilágban de ki tudja igaz-e...

25N

félni nem nagy probléma, rettegni viszont az, mert meggátol az életben, abban amit nem akarsz elveszíteni azt tölti ki rettegéssel. szóval, bizony

más is fél tőle... hogy Thanos-ként csettint, és KABOOM!CRACK!

azt semmi. De ha nem használod ki míg lehet akkor volt, e értelme?

Olyan környezetbe születtem, ahol relatív egész sok idősebb ismerősei voltak a szüleimnek. Szóval már gyerekkorom óta sok halálesetről hallottam, de egészen addig nem féltem tőle, amíg édesanyám el nem hunyt. Azóta sem attól félek, hogy velem történik meg, hanem attól, hogy azokkal esik meg, akiket szeretek.

Természetes dolog a halál és úgy gondolom, hogy akik átéltek már hasonlót vagy vannak szeretteik, akik fontosak számukra, azok nem is magától a haláltól félnek, hanem inkább az azt követő magánytól, gyásztól.

"egyszerűen nem tudom elképzelni a nem létező állapotot" - Ezt nem is fogod tudni elképzelni, épp ezért felesleges rajta gondolkodni. Azokat a dolgokat, amibe nincsen beleszólásunk vagy csak szimplán nagyobb nálunk, azon nem érdemes sokat kattogni. Normális, hogyha időnként elgondolkodsz rajta, de ha rendszeresen ezen jár az eszed, akkor az már nem igazán normális és szerintem nem is tesz jót neked.

Hát ha szürke hétköznapi emberként hunysz el, akkor sajnos igen, nem sok marad belőled, legfeljebb az ismerőseid fejében az emlékek.

Viszont ha ez nagyon zavar, akkor alkothatnál valamit, ami miatt érdemes lenne a neved a fent maradásra. Rengeteg tudós, kutató, művész neve maradt fent az elmúlt 2 évezredben, szóval ha ez zavar, akkor tegyél te is érte.