A társadalom szerint a kritikus gondolkodás az egyenlő a világfájdalommal és a lustasággal?
Több normális kérdésbe botlottam bele, ahol valaki leírta a problémáját, ami nem feltétlen az ő hibája, hanem társadalmi probléma is lehet, erre jönnek ilyen szélsőségesen individualista, neoliberális válaszok, minthogy "társadalmat hibáztatod magad helyett, nem a világgal van a probléma hanem veled" és mellé durván személyeskednek. Teljesen normális kérdések alatt szoktam ezeket látni, nem az ilyen "Terhes vagyok mitévő legyek?" kérdések alatt. Mintha tényleg tökéletes világban élnénk, ahol nincs szegénység, nincs háború, nincs kizsákmányolás, nincs kiszolgáltatottság és a paradicsomban élünk.
Engem ez azért aggaszt, mert emiatt tartunk ott ahol. Úgy látom nálunk nincs kultúrája a rendszerkritikának, hogyha mondjuk valaki mélyebben beleásik a rendszer vagy társdalom kritikába, akkor nem ritkán őrültnek, komcsinak, kulturmarxistának titulálják az illetőt. Az is érdekes, hogy a magyarok nagyon szidják a liberalizmust szitok szóvá fajult, de mégis felveszik ezt a szélsőséges liberális (magyarán libertárius) "minden probléma csak a te hibád a világ úgy jó ahogy van" szöveget. Hogyha a világ annyira jól működne, akkor nem írnák ki azokat a kérdéseket.
Nem lenne jobb valahogy megálmodni és törekedni egy jobb világért, ahol a rendszernek nincsenek nyertesei, vesztesei és az emberek tényleg egyenlők és szabadok lesznek?
Valahol viccesek az ilyen kérdések.
Egyenlőségről, szabadságról beszélsz, meg azt írod, hogy a "kritikus gondolkodást" miért azonosítják szélsőségekkel. Miközben ha valaki veled szemben kritikus azt automatikusan "szélsőségesen individualista, neoliberális" válaszolónak titulálod...
Jó a kérdés. Én onnan közelíteném meg, hogy aki segítséget kér, azt nem illik elítélni. Nem segíteni jogában áll mindenkinek, de még ítélkezni is felette ízléstelen. Persze a magyar közízléstől ez várható. Bárki felett lehet ítélkezni, de aki segítséget kér az legalább tisztában van egyes hiányosságaival, ami érték. Nem ítéletért jelentkezik, hanem segítségért, tanácsért. Ez inkább az emberek frusztrációinak kiadása szerintem, hogy elítélnek segítségkérőket. Meg az empátia hiánya, hogy nincsenek tekintettel arra, hogy a másik oldalon egy érző emberi lény olvassa az átkozódásaikat, leoltásaikat. Nem uralkodnak magukon sokan, csak ütik a billentyűket, dühből. Ez társadalmi jelenség. Nem mindenki ilyen, hála istennek, de sokan ilyenek. Végezetül az, hogy ne legyenek vesztesek és nyertesek, szerintem illuzórikus. Viszont az, hogy a nyertesek ne nyerjenek annyira, a vesztesek pedig ne veszítsenek sokat, ne lehessen más kárára nyerni, szabályozás kérdése, ami megvalósítható lenne, kellő társadalmi igénnyel. Ezért is érdekes és fontos ez a kérdés, amin érdemes lenne mindenkinek elgondolkodnia.
"Az a bosszantó a depresszióban, hogy az ember elkerülhetetlenül az életre gondol. A depresszió mindnyájunkból gondolkodót csinál."
Matt Haig
Nem tetszettek az itt kapott válaszok?
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__1002..
Vagy ha ez nem te voltál, tessék. Van egy azonos gondolkodású pajtásod. Beszélgessetek.
Politikai ideológiát gyártasz...GYIKes válaszokból? XD
Szerintem meg a minden kicsiség miatt “ezabajezzel a rohadtvilággal”ozók a nevetségesek :D
Általában minden (normális) kérdés alatt van egy tucat okoskodó beszólóember, nem kell velük foglalkozni.
Megjegyezném, hogy a GYIKezők nem reprezentálják a társadalmat! Viselkedésükből NEM lehet kôvetkeztetni a magyar átlagra! Ez tévképzet, ami a sok internetezés miatt alakult ki benned,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!