Kik csinálják jól az életet?

Aki jól érzi magát. Őket ez teszi boldoggá, eddig terjed az igényszíntűk, neked tovább.

Ma már a 14-25 éves korosztályig csak ez a 2 féle ember létezik.

Egy a kérdés két szempontból is butaság. Egyrészt egyértelmű, hogy szerinted melyik a rossz és melyik a jó. Másrészt szerinted ezek a dolgok nem keveredhetnek? Ateista vagyok, akit nem kifejezetten érdekel a nemzet, de sokat olvasok. Akkor én most melyik kategória vagyok? Vagy aki bulizik, az nem gondolkozhat az életről?

Egyik sem jobb, mint a másik. Egyértelmű a kérdésed alapján, hogy nem tetszik neked az első kategória, szóval kicsit vicces, hogy ki vagy akarva azon, hogy ők nem szeretnek téged mikor te is többre tartod magad náluk.

ismerős..ismerős... Ajánlhatok egy kisregényt? Thomas Mann Tonio Kröger. Utána jobban érted, hogy bár úgy tűnik elrohan, meg kiközösítenek, de egyszer megérted, hogy ez csak illuzórikus. Azután valami fontos: idővel egyre mélyebbre fogsz jutni a megismerésben - de ehhez valamilyen kifejezésformát is gyakorolni kell. Ez le szokott maradni a sok tanulnivaló mellett. Írni, rajzolni, festeni, faragni, énekleni, táncolni, zenélni, színjátszani - valami, amivel kifejezni tudod a megismertet világot. Ennek egyensúlyban kell lenni, mint a belégzés-kilégzésnek.

"Ekkor, a megismerés kínjával és gőgjével együtt, rátört a magányosság, mert az ártalmatlanok, a vidáman tompult agyúak körében nem tűrték meg őt, azokat megzavarta a homlokán világító bélyeg. De mind jobban és jobban megédesedett benne a szó és a forma gyönyöre, mert amint mondani szokta (és már fel is jegyezte magának), a lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana..." (Thomas Mann)

A nemzet, hagyomány, tradíciók ezek mind csak megkülönböztetőjegyek, amik csak viszályt szítanak az emberek közt.

Ha az emberiség valaha is törekedni fog a világbékére, akkor az összes ilyen megkülönböztetőjegyet el kell törölni.

Röviden én "köpök" a nemzetre a hagyományokra és a tradíciókra, mert én ezeket könnyedén feláldoznám egy békésebb egységesebb világért.

Kérdező, ezek szélsőségek, amiket leírtál. Rengeteget olvasok, az egyházat nem nagyon szeretem, de a kereszténység értékei szerint igyekszem élni az életem. Szeretek bulizni, ugyanakkor múzeumba, komolyzenei koncertekre és színházba is szívesen és rendszeresen járok.

Te sem vagy attól olyan fene jó ember, ha az alapján ítélsz meg pl engem, hogy egyszer látsz részegen egy buliban. Azt persze nem látod, amikor beülök egy rézfúvós kamarazenekarba játszani, és hobbiból zenélünk. Nem látod, hogy akármilyen dallamot le tudok kottázni hallás után egy hangvilla segítségével, és életemben szerintem eddig százas nagyságrendű darab könyvet olvastam el a fantasy-től kezdve Agatha Christie-n át Murakami Harukiig.

Szóval ja, te ugyanolyan bumburnyák vagy mint az általad lenézettek, pont azért mert ismeretlenül nézed le őket.

Kár ezért a bubmurnyákozásért, sértődésért, meg letámadásért, mert a kérdező -sarkítva-, nem ítélkezve, megállapított valamit, kicsit esetlenül feltéve a kérdést, de hát nagyon fiatal. És mégis nagyon hasznos- lementem az egyik válaszoló szövegét-, mert hihetetlenül élesen kijön, hogy mennyire sértő és bőszítő, ha úgy érzik, el akarják rántani a vályút (mellesleg a kérdező nem akarja, "kiközösítettek" -ez a bűnbak-képzés első fázisa, ami beindul az élvezeteik után rohanó, magából kifordult tömegben. Ezért nem szerettem én sem a "bulikat"). Nem, nem a 2. miatt vannak a háborúk, erőszakos tömegjelenségek, hanem a élvezetért loholó tömeg mimetikusan hergeli magát-egymást ( lásd a Németországi "szív és szeretet" koncert résztvevőit, amikor halálra tapostak több embert a koncertre igyekezvén, boldogra kiélni magukat. Természetesen ez is szélsőséges példa) "Rohanj a prédára, siess a vadra", vagy minél mélyebbre juss a megismerésben (gnózisz) és fejezd ki azt. A másodikhoz tartoznak a nagy művészek. Rilke. Bach. József Attila. De minden valamirevaló művész is. És az "őrzők"

[link]

"Őrzők, vigyázzatok a strázsán,

Az Élet él és élni akar,

Nem azért adott annyi szépet,

Hogy átvádoljanak most rajta

Véres s ostoba feneségek.

Oly szomorú embernek lenni

S szörnyüek az állat-hős igék

S a csillag-szóró éjszakák

Ma sem engedik feledtetni

Az ember Szépbe-szőtt hitét

S akik még vagytok, őrzőn, árván,

Őrzők: vigyázzatok a strázsán."

Nem szoktak olyan értelemben "boldogok" lenni, ahogy a gyakorin, vagy a blikkben használják.

És mégis... Valami miatt mégis sokan járják ezt az utat.

Ajánlom, kérdező Weöres Sándor A teljesség felé c.művét. művét.

[link]

” Aki úgy szereti az életet, mint moslékot a disznó, gyűlöli a halált, ki a vályút elrántja előle.

Aki úgy szereti az életet, mint szemlélődés idejét:

ha érzékein át lelkét teleszívta, egykedvűen várja a halált, mint indulás sípját a hajó.

Aki úgy szereti az életet, mint élvezetes munkaidőt:

dolga végeztével igényt tart a megszolgált elcsitulásra,

benne az életnek és halálnak szerelme ugyanegy.”