Van-e itt valaki olyan, aki nagyon félénk volt, de mára már teljesen megváltozott pozitiv irányba, legyőzte a gátlásait?

Jelen. Egyszerűen, csak rájöttem, hogy a világ nem az én kis megsértett lelkem körül forog, és ahhoz az én változásom is kell, hogy békén hagyjanak.

Az emberek olyanok, mint az állatok e téren, aki gyengébb, megpróbálja kilökni a csorda. Annak, hogy gyenge voltam, csakis én voltam az oka, mert túlságosan befelé figyeltem, a saját kis érzékeny lelkemre, és áldozatnak állítottam be magam.

Most felnőttként már le tudom tojni a beszólásokat, és figyelmen kívül hagyni azokat, akik hatalmi harcból akarnak velem kikezdeni. Nem etetem őket azzal, hogy én eltaposható vagyok. Nem veszekszem velük, csak egyszerűen kimutatom, hogy nem félek. Olyan embereket kerestem, akik nem szintén nebántsvirágok, akikkel együtt tudtam nyekeregni, hanem olyanokat, akik felemeltek, és biztattak.

+1 itt is

Nem voltam különösebben kiközösítve meg semmi, barátaim is voltak, csak egyszerűen a csendesebb, visszahúzódóbb emberek közé tartozom. Ez régebben elég komoly félénkséggel párosult :D

Elköltöztem otthonról, önállósodtam kicsit, világot láttam és egy idő után nyitottabb lettem, kevésbé gátlásos, beszélgetősebb stb. Nekem a teljesen új környezet segített ahol nem ismert senki, nekem az olyan volt mint egy restart az Élet nevű játékban ;)

Engem is nagyon sokat bántottak. Én voltam a kis kucu gyerek, akit mindenki minden dagadtnak elhordott. Nem mertem kimenni az utcára, beképzeltem, hogy mindenki engem néz, rajtam nevet, megbámul. Nagyon nehéz volt leküzdeni.

Aztán jöttek sikerek az életemben. Elkezdtem helyesen táplálkozni, mozogni, sokat fogytam, jóképű lettem, lett munkám, lettek barátaim, haverjaim, munka mellett tudok sulizni, és elkezdtem lányokkal ismerkedni.

Akik annak idején bántottak, ma feleannyira sem sikeresek és boldogok, mint én.

20/F