Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Van-e itt valaki olyan, aki...

Van-e itt valaki olyan, aki nagyon félénk volt, de mára már teljesen megváltozott pozitiv irányba, legyőzte a gátlásait?

Figyelt kérdés

Régen sokat bántottak az osztálytrsaim 5-8 osztályban, úgy éreztem ok nélkül és én ezeket nagyon a szivemre vettem, amit már tudom, hogy nem kellett volna. S ezek a dolgok rengeteget rontottak az onbizalmamon. Persze ez mar lassan 4 éve tortént, uj batátokat szereztem, de a fájdalom es az eredménye mai napig befolyásolja az életemet.

Valaki, aki élt már át hasonló helyzetet, hogyan épült fel belőle, tanult belőle, erősödött, vagy csak rosszabb lett minden?



2019. júl. 26. 21:23
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
50%
Akarsz róla beszélni?
2019. júl. 26. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
80%

Jelen. Egyszerűen, csak rájöttem, hogy a világ nem az én kis megsértett lelkem körül forog, és ahhoz az én változásom is kell, hogy békén hagyjanak.

Az emberek olyanok, mint az állatok e téren, aki gyengébb, megpróbálja kilökni a csorda. Annak, hogy gyenge voltam, csakis én voltam az oka, mert túlságosan befelé figyeltem, a saját kis érzékeny lelkemre, és áldozatnak állítottam be magam.

Most felnőttként már le tudom tojni a beszólásokat, és figyelmen kívül hagyni azokat, akik hatalmi harcból akarnak velem kikezdeni. Nem etetem őket azzal, hogy én eltaposható vagyok. Nem veszekszem velük, csak egyszerűen kimutatom, hogy nem félek. Olyan embereket kerestem, akik nem szintén nebántsvirágok, akikkel együtt tudtam nyekeregni, hanem olyanokat, akik felemeltek, és biztattak.

2019. júl. 26. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:

Hál'Istennek én is találtam olyan barátokat, akik tényleg felemelnek és nem csak egyhelybe toporgok velük.

Köszönöm a válaszod és örülök neked!

2019. júl. 26. 22:04
 4/11 anonim ***** válasza:
100%
Igazán nincs mit! :)
2019. júl. 26. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

+1 itt is

Nem voltam különösebben kiközösítve meg semmi, barátaim is voltak, csak egyszerűen a csendesebb, visszahúzódóbb emberek közé tartozom. Ez régebben elég komoly félénkséggel párosult :D

Elköltöztem otthonról, önállósodtam kicsit, világot láttam és egy idő után nyitottabb lettem, kevésbé gátlásos, beszélgetősebb stb. Nekem a teljesen új környezet segített ahol nem ismert senki, nekem az olyan volt mint egy restart az Élet nevű játékban ;)

2019. júl. 26. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
Wauu..:))na igen, középsuliba én is teljesen új környezetbe kerültem, ez sokat segitett nekem a megerősödésbe..muszáj volt, rákényszerültem a változásra:)
2019. júl. 26. 22:26
 7/11 anonim ***** válasza:
100%

Engem is nagyon sokat bántottak. Én voltam a kis kucu gyerek, akit mindenki minden dagadtnak elhordott. Nem mertem kimenni az utcára, beképzeltem, hogy mindenki engem néz, rajtam nevet, megbámul. Nagyon nehéz volt leküzdeni.

Aztán jöttek sikerek az életemben. Elkezdtem helyesen táplálkozni, mozogni, sokat fogytam, jóképű lettem, lett munkám, lettek barátaim, haverjaim, munka mellett tudok sulizni, és elkezdtem lányokkal ismerkedni.

Akik annak idején bántottak, ma feleannyira sem sikeresek és boldogok, mint én.

20/F

2019. júl. 27. 01:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
100%
Általánosban igaz hogy nem közösítettek ki de a tanárok nap mint nap a földbe tiportak. Nem volt önbizalmam. Középiskolába pedig minden tanár csak bíztatott. Rengeteg iskolai rendezvényen szerepeltem és ez is egy rengeteg önbizalmat adott. És középsuli végére teljesen más ember lettem. Minden sikerült amit elterveztem.
2019. júl. 27. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
Olyan jó ilyen történeteket olvasni, reményt kapok, hogy nekem is sikerülhet:)
2019. júl. 27. 15:52
 10/11 anonim ***** válasza:
Én is nagyon visszahúzódó, csendes természetű vagyok, ezért a középiskolai éveim pokol volt, sokszor fizikai is volt a bántalmazás, poénból....Nem az utolsó helyen voltam a hierarchián, viszont eléggé megviseltek.Be sem fejeztem a szakmám. Aztán a munkahelyen jöttek a szorongások. Viszont ez a sors ráterelt egyfajta spirituális útra, illetve fejlődni vágyásra. Rengeteget kell még tennem, de van célom! Mindamellett voltak nagyon jó pillanatok az életemben, sikerek, innen tudom, hogy a probléma és a megoldás is magamban van. Kitartást kívánok!
2019. szept. 23. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!