Jártatok már úgy, hogy valakinek ismeretségetek kezdetén nagyon az agyára mentetek, aztán idővel mégis jóban lettetek? Vagy hogy nektek ment az agyatokra valaki kezdetben, és ahogy jobban megismertétek, megváltozott a véleményetek róla?

Nagyon introvertált vagyok, ezért idegenekkel nem beszélgetek. Sokszor emiatt bunkónak tűnök. Illetve sokan anélkül is utálnak első blikkre hogy megszólalnék mert idézem "fenséges" arcom van. Mármint állítólag úgy nézek mint aki mindenki fölött áll és hozzá képest mindenki csicska. De nem direkt csinálom, egyszerűen ilyen az arcom nyugalmi állapotban. Állok pl. a buszon, mindenki azt hiszi hogy épp csecsemőket szabdalok fel gondolatban, pedig csak bambulok. De többen megkedveltek amikor elkezdtek velem beszélgetni vagy akik nem engedik hogy elmeneküljek előlük és antiszoc legyek.

Visszafelé volt egy csaj diákmelóban aki mindig tarhált volna a kajámból. Engem ez marhára irritál, nem adok senkinek :D párszor a magam kedves tekintetével ránéztem, utána sokáig félt tőlem és örültem neki hogy nem zaklat, aztán egyszer csak együtt kellett dolgoznunk, beszélgetni kezdtünk és kiderült hogy amúgy tök jó fej csak van egy ilyen hülye szokása hogy tarhál. Azóta is összejárunk de tarhálni azóta sem mer :D