Másnak se úgy alakult az élete 20 éves korára, ahogy 14
évesen eltervezte?
Persze, hogy nem.
14 évesen fogalmam sem volt az életről. Egy naiv gyerek voltam.
20 éves koromra nem is volt nagyon minek alakulnia. Még akkor is gyereknek éreztem magam. Akkor kezdődött el igazán az élet, akkor kezdtem megérteni a dolgokat.
2018. jún. 15. 09:57
Hasznos számodra ez a válasz?
Másnak se. Akkoriban azt gondoltam több pénzem lesz ekkorra.
2018. jún. 15. 09:57
Hasznos számodra ez a válasz?
Hát persze, hogy nem. 14 évesen gyerek voltam, szépen kiszámoltam, hogy 18 évesen érettségizek, aztán egyetemre megyek, 23 évesen diplomázok, közben már vőlegényem lesz, kb 25 éves koromra pedig már gyerekem is, és azon aggódtam, hogy jajj nem lesz e túl késő, hiszen engem anyám 22 évesen szült.
27 évesen diplomáztam, van párkapcsolatom, de nem vagyok férjnél, és nem is aggódok azon, hogy nincs gyerekem.
2018. jún. 15. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
4/13 A kérdező kommentje:
Nekem tönkrement az életem, annyi szörnyűség történt velem.
Az enyém szinte teljesen úgy alakult. Akkoriban elképzeltem azt hogy összeismerkedek azzal a lánnyal aki a szülőfalumban lakott kb. 10 éves koráig, de kamaszlányként szédítően jó csaj lett és persze városra költöztek. Ennek a képzelgésnek semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam, ahogy falun mondani szokták, éhes disznó makkal álmodik. Aztán a sors úgy hozta hogy abba a városba kerültem egyetemre, majd eszembe jutott hogy ez a lány is ott lakik. Persze hogy találkoztunk, és amire nem nagyon számítottam: viszonzott szerelem volt első látásra. És nem csak azért volt öröm számomra mert vele járhatok, hanem rájöttem hogy a korábbi képzeletem valósult meg, pedig nem is vártam. Csak ekkor került a kezembe az Agykontroll c. könyv ami szintén a Teremtő Képzelet erejét boncolgatja. Érdekes de azóta mégsem vettem komolyan azt hogy az agyunk mi mindenre képes, vagy hogy további jó dolgokat "teremtsek". Talán azért nem mert túl ijesztőnek találtam azt hogy amit korábban elképzeltem mint ábrándozó kamasz, az egyszer csak mind valóság lett. Illetve úgy mondanám pontosabban, hogy sokkal de sokkal megfontoltabban át kell gondolni mit képzelünk el, mert az meg fog valósulni.
2018. jún. 15. 10:12
Hasznos számodra ez a válasz?
Sőt, a későbbi sem alakult úgy, ahogy 20 évesen terveztem... :-D
2018. jún. 15. 10:26
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem úgy alakult, de nem is terveztem sokat... 14 évesen annyit tudtam, hogy le fogok érettségizni és utána majd egyetemre megyek és így is történt. Ennyi. Azt tudtam, hogy tanulni akarok, nekem ez volt a fontos. Az, hogy mennyi pénzem lesz, lesz-e kocsim, hol fogok lakni, lesz-e párom stb., az nem foglalkoztatott és egyébként most azt mondom, hogy nem is lett volna semmi értelme ilyeneken gondolkozni. Én még tök fiatalnak, szinte gyereknek érzem magam, kb. most kezdődik az életem és nem is értem, hogy 20 éves korára mégis mit kellene elérnie az embernek és miből.... Tanultam, nem dolgoztam, tehát pénzem nincsen, amiből mondjuk tudnék venni lakást, kocsit stb., a párkeresés az pedig nem egy irányított dolog, nem lehet előre betervezni.
2018. jún. 15. 10:45
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha mostohaanyám nem tesz 20 éves koromra tönkre, akkor vszeg úgy alakult volna, ahogyan elterveztem.
Őt akkor még nem kalkulálhattam bele, mert még nem találkoztak apával... ha tudom, hogy milyen ember, akkor többek között foggal-körömmel harcolok az ellen, hogy oda kelljen költöznöm apámmal hozzá.
2018. jún. 15. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?
9/13 A kérdező kommentje:
Velem a szüleim tették ezt.
10/13 A kérdező kommentje:
Különben nekem is úgy alakul
Kapcsolódó kérdések: