Elhagytak a barátaim mert "beteg lettem" mit csináljak hogy ez ne fájjon?
Kiderült hogy vannak mentális problémáim orvoshoz járok vele. A barátaim amint megtudták elkezdtek velem flegmán bánni és kibeszélni a hátam mögött és az 1 hetes közös nyaralásunkat is lemondták mert oda én nem kellek mert csak feszültséget generálok vagy elrontom a hangulatukat. Pedig már nagyon vártam ezt az egészet ahányszor eszembe jut sírok pedig nem tettem ellenük semmit mindig számíthattak rám jókat nevettünk együtt sosem éreztették velem hogy nem kedvelnek most meg ez történt...Már nem is írnak nekem.Mit csináljak hogy ez ne fájjon úgy érzem széthasad a szívem magamra maradtam. 1 évig még velük fogok járni e
suliba és tudom hogy folyton én leszek a téma és rólam fognak beszélni hogy "nézzétek egyedül van" "nem barátkoznak vele"
Nem a barátaid hagytak el, hanem csak azok, akiket a barátaidnak hittél, szóval kár megsiratnod a gyomot!
Majd lesznek új s talán igaz barátaid, de nem ezek.
"mondták is hogy nélkülem unalmas lenne ha nem mennék."
Hát hazudtak neked. És te ezeket siratod?!
Lépj tovább és találj valami klassz hobbit, ahol majd megismerkedsz új emberekkel!
Volt egy időszak az életemben, 2 év kb, amikor pánikbeteg voltam, nem nagyon tudtam eljárni sehova, ha lementem akkor is általában pár óra után haza kellett mennem mert tömegben mindig rám jött a pánikroham, utána pedig a gyógyszeres kezelés miatt voltam olyan mint egy zombi. Undorítóan szar időszak volt amit senkinek nem kívánok, de így visszanézve legalább egy dolog miatt örülök annak, hogy megtörtént.
Megkönnyítette a dolgom abban, hogy ki tudjam szűrni, hogy kik azok a "barátok" akiknek csak addig voltam a barátjuk ameddig együtt kocsmáztunk, és kik azok akik tényleg a barátaim. Elég elszomorító volt az eredmény, mert a többségről derült ki, hogy a pletykálás jobb érzéssel tölti el őket mint az, hogy érdeklődnének, hogy mi van velem.
De aztán elkezdtem reálisan gondolkozni ahelyett, hogy sajnáltatnám magam, és rájöttem, hogy ez így sokkal jobb. Így legalább egy olyan helyzetben hagytak magamra ahol nem szorultam az ő segítségükre, hanem "csak" orvosira, így nem okoztak nekem akkora kárt vele, pár hét depizésen kívül. Ezenkívül pedig most már tudom, hogy az akkori társaságból kik azok akikre a mai napig számíthatok, a többieket pedig nem is keresem.
A betegségem után pedig beiratkoztam egy egyetemre ahol rengeteg jó arc embert ismertem meg (4 éve) és eddig még soha nem kellett csalódnom bennük. Tekints erre úgy mint egy lehetőségre, hogy szerezhess igazi barátokat amint megoldottad a gondjaid.
Köszönöm szépen mindenkinek a választ! Kicsit jobban érzem már magam :) Hobbim az sajnos nincs ezért fogalmam sincs hová tudnék elmenni ismerkedni esetleg tudtok ajánlani valamit?
Egyébként depresszió és generalizált szorongásos zavarom van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!