Miért mindig nekem kell a másik után "könyörögni"?

Nekem a családom is ilyen. Mióta én nem futkosok utánuk, egy karácsonyi/szülinapi köszöntést se kaptam senkitől. Évek óta.

Egyszerű a képlet. Ne írj nekik sokáig. Ha nem írnak egyáltalán, vagy ha nagyon sok idő eltelik, míg érdeklődnek akkor nem igazi barátok (reálisnak nekem ez olyan max 2 hét.) Mert ugye nekik is van életük,elfoglaltságuk,lekötik magukat, igaz ez nem indok de nem lehet folyton egymás nyakára rácsüggeszkedni. Viszont ha ezek a dolgok bekövetkeznek, akkor nem igazi barátok nagy eséllyel, csak jó hogy valaki van.

Ha egy kapcsolat egyoldalú, azt nem érdemes erőltetni, sose lesz belőle barátság. Bár nem tudom, milyen gyakran keresed őket és mennyi teret hagysz nekik, én a legközelebbi barátaimra sem írok heti 1-2 alkalomnál gyakrabban, heti többször bárkiből túl sok lenne. Így is van, hogy 1-1 elfoglalt időszakban hetekig, olyan is van, hogy hónapokig nem írunk egymásra, de ettől függetlenül bármiben számíthatunk egymásra, ha kell, aztán bepótoljuk egy látogatással vagy pár óra Skype-al (messzebb élők esetében).. Szerintem nem az határozza meg a barátságot, hogy milyen gyakran kommunikálunk egymással.

Sajnos velem is ez volt. Meguntam, úgyhogy már elég hosszú ideje nem nyitok senki felé.