Ti írnátok egy jó barátotoknak, ha ő megbántott titeket, de azt sem tudja, mivel, most pedig nem beszéltek egymással?

Egyszer én is voltam a helyedben. Hátba támadott a legjobb barátom, nem is kicsit (szerelmi ügyről volt szó, és elég ronda dolgokat mondott rólam a hátam mögött). Kérdezte, hogy mi a gond, mit mondott, de én nem mondtam meg, nem is válaszoltam. Aztán szép lassan ellenségekké váltunk, végül pedig rám küldte az apját a szalagavatónkon, mondván én miket mondok a lányáról a háta mögött, amiből persze egy szó sem volt igaz. Az összes titkát őrzöm a mai napig is.

Mivel voltak az illetővel nagyon komoly viselkedési problémák, és a kedves párja erre csak rátett miután összejöttek, így én a mai napig sem bánom a döntésem. Ha viszont egy normális ember lett volna, akkor erősen bánnám amiért nem mondtam semmit. Mivel nem írtad le, hogy mi történt köztetek, így csak annyit tudok mondani, hogy a történetem alapján mérlegelj, te melyik végkifejletet választanád. A büszkeségedet pedig tedd félre, miszerint ő bántott meg, akkor ő lépjen. A harag a legrosszabb tanácsadó, és a büszkeség sem szabad, hogy befolyásoljon. Csak azt vedd figyelembe, hogy mit szeretnél. Barátot, vagy ellenséget.

Bocsi, nem olvastam a válaszokat.

Szerintem érdemes lenne neki írnod, mert minden ember más; lehet, ami Neked sértés, másnak nem - lehet az ismerősöd is ezért mondta, hogy nem jönne rá magától.

Én nekem anno volt egy sértődős barátnőm. Volt olyan incidens, hogy tök jól elvoltunk, aztán egyik napról a másikra távolságtartó lett velem. Azt hittem, a vizsgái miatt, mert jött a május. Aztán ellenséges lett velem. Egyrészt mindenért beszólt nekem. Másrészt mindig lerázott.

Ha kérdezgettem, azt mondta, nincs semmi gond.

Aztán egyszer nem bírta tovább és kitört belőle; decemberben ő azt mondta, hogy egy tanfolyamra szeretne beiratkozni, mire én azt feleltem, az sok idejét és energiáját elveszi majd. Én ezt azért mondtam neki, mert így is rengeteget dolgozott és sokszor teljesen ki volt merülve. Ő azt hitte, azért, mert egy lusta disznónak gondolom és arra célzok, hogy úgysem fogja megcsinálni. És, hogy ez december óta fájt, de nem akart szólni, mert hátha rájövök magamtól.

Nekem ez nem tűnt sértésnek; ebből kiindulva nem igazán jöhettem rá magamtól.

Az emberek mások; vannak, akik durvábban beszélnek, káromkodnak, vannak akik kisangyalok, vannak, akik p.fátlanok :), stb. és ez nekik a természetes.

"A modort sajnos nem osztogatják minden sarkon."

neked sem jutott belőle kérdező...Fennhéjázó vagy és leszidsz embereket, hogy nem tudnak tanácsot adni, de konkrétumot, hogy valóban megítélhessük a helyzetedet nem adsz. Azt se árulod el fiú vagy vagy lány és a "barát" milyen nemű volt, milyen régóta tartott a kapcsolat (? szerelem, barátság, haverság?)

Kb.így értem is miért nincs kedve az illetőnek többet veled beszélgetnie.

Ja semmit nem tudunk. Nem mintha bme írták volna húszan, hogy épp ez a baj...

Te vagy itt a hunyó, és a fennhéjazó, kérdező.

Hogy kérjen bocsánatot a másik, amikor azt se tudja, hogy megbántott???