Ti mondanátok a barátotoknak valamit ebben a helyzetben?

Keményen hangzik elsőre, de én nem tennék semmit.

Azért gondolom úgy, hogy ez így helyes, mert ha a közvetlen környezetében, tartósabb ideje vele élő ember nem veszi észre azt valakiről, hogy megváltozott, akkor megérdemli, mert nem figyel eléggé oda a másik emberre. - Egyébként lehet ez is az oka annak, hogy félre kacsintgat az asszonyka, - mivel ezek szerint a két ember nem egyformán szenzitív egymásra kölcsönösen. És ezzel el is jutottunk oda, hogy amennyiben megállja a helyét a gondolatmeneted, akkor "nem érdemli meg egymás szeretetét" a két általad említett ember. Egy kapcsolat kimenetele mindkét benne részt vevő partneren múlik. Amennyiben az egyik fél nem találja meg maradéktalanul a számításait egy kapcsolatban, AKKOR KEZD EL KÜLÖN UTAKAT KERESGÉLNI, kitekintgetni a kapcsolatból. Ha az én feleségem megcsalna, nem őt hibáztatnám egy személyben, hanem súllyal inkább magamat, mert nem kapott meg valamit tőlem, amire ő vágyott, - és még az is lehet, hogy beszélt nekem erről az igényéről, csak a megfelelő időben nem figyeltem eléggé arra, amit erről mondott nekem, tehát nem volt eléggé fontos számomra, hogy mit csinált.

Azért sem tennék semmit, mert válsághelyzetek után könnyen megvádolják az embert azzal, hogy beleavatkozott más ember életébe - és ez akár a barátságotokba is kerülhet!

Felnőtt ember a barátod! Járjon nyitott szemmel, füllel! Figyeljen oda azokra az emberekre, akik fontosak számára és hozza meg időben a döntéseit, amennyiben erre szükség van!