Szerintetek ebben a helyzetben kell kölcsönadnom a barátnőmnek?
Van egy barátnőm, akinek folyamatosan anyagi problémái vannak. Egy betegség miatt nem tud teljes állásban dolgozni. Volnának lehetőségei, visszaköltözhetne a szüleihez, vagy elmehetne 3-4 hónapra kórházba, ahol talán tudnak rajta segíteni.
Viszont folyamatosan kölcsönkér tőlem, orvosra, ételre, számlákra.
Nekem sincsen túl sok: a szüleimet is próbálom segíteni, vennék autót, tanulnék még dolgokat a munkámhoz, de nyilván a "Nincs mit enni" az mindig prioritás.
Lassan viszont kezd ebből elegem lenni: nem tudok minden hónapban tíz-húsz ezer forintokat kölcsönözni - ezeket az összegeket vagy visszakapom, vagy nem.
Az a baj, hogy hó végén így is néha bele kell nyúlnom a folyószámla hitelembe ha jön egy-két nagyobb kiadás, elromlik a mosógép, vagy ilyesmi...
De ilyenkor is ott van, hogy ha nem fizetem ki a gyógyszerét, stb-t (a szülei sem tudják), abból baj lehet.
Ti mit csinálnátok?
Nem a gyereked... Ha egyszer-egyszer kéne, hát OK (akkor sem KELL, de megértem, ha erkölcsi kötelességednek érzed, mivel megteheted, neki pedig sokat jelent), de folyton sokat... Ez nem normális.
Nem tartozol felelősséggel érte, igazán sokat segítettél eddig is, nem tudom, miért merül fel benned, hogy rossz, ha nem segítesz ennyit, pedig neked ez teher.
Ha szereted es egyutt akarod vele leelni az eleted,akkor segitesz.
Ha nem,akkor megertem,hogy teher
Ott szúrtad el de nagyon, hogy akár csak egyszer is adtál neki kölcsön.
Én soha, senkinek nem adok kölcsön semennyi pénzt. Tehát senkinek, semennyit.
Az, hogy te eltartasz egy másik embert.... hát, így jár aki kóbor kutyát etet.
Én úgy értelmezem az írásod, hogy ez a lány nem a párod, csak egy lány barátod.
Ha a párod lenne, akkor azt mondanám, hogy támogasd, mert azért vagytok egy pár, hogy számíthassatok egymásra. Viszont egy egyszerű barátnak nem kötelességed ennyit segíteni.
Szerintem mondd meg neki, hogy nem tudsz neki kölcsön adni. Nekem amúgyis az a tapasztalatom, hogy az ilyeneknek sosincs jó vége.
Én is egy hasonló helyzettel küzdök éppen.
Összeköltöztünk hárman egy albérletbe, a párom, az ő legjobb barátnője és én. Nekik nem volt túl sok pénzük, ezért kifizettem nekik a kauciót és az első havi lakbért is. Persze megígérték, hogy visszafizetik. Ezután mondtam nekik, hogy az első a tanulás, ha nem bírják a suli mellett a melót akkor ne dolgozzanak. Végül abban maradtunk, hogy a lakbér rájuk eső felét fizetik, a kaja és a számlák fenmaradó része az enyém. Ez így ment fél évig, aztán a lakótársunk otthagyta az iskolát, mert nem akart korán kelni. Ezután kb két hónapig dolgozni sem járt rendesen és elment nyaralni is. Kb semmit nem adott a közösbe. Amikor szóltunk neki, hogy keressen munkát és fizesse a részét, akkor eltűnt mint szürke szamár a ködben. Kiderült, hogy inkább visszaköltözött az alkoholista apjához, aki egész gyerekkorában verte, ahelyett, hogy dolgozni kezdett volna. Én meg lassan fél éve kergetem a pénzem, (kb fél millió forint) és eddig viszont láttam belőle kb 30 ezret.
Szóval vigyázni kell, mert az emberek több éves barátságokat képesek felrúgni ha pénzről van szó.
Ha a parod es szereted, akkor szerintem tamogasd es segits neki, hogy osszeszedje magat.
Ha egy lany barat, akkor mondjuk mas a felallas, akkor mondd meg, hogy nem skarsz/nem tudsz mar segiteni.
Nem mindegy hogy milyen jellegu kapcsolatrol van szo.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!