Mit kezdjek ha egy olyan barátom sincs akinek elmondhatnám a gondjaimat, senki sincs aki meghallgatna?

Én nem tudom, hogy egyeseknek ez miért probléma. Hidd el, hogy jobb magadban tartani, mert aki ma barát, holnap ellenség lehet, és visszaélhet a "kínos" vallomásoddal, és abban is biztos lehetsz, hogy akár aznap elmondja másoknak is. Ha nagyon nagy problémáid vannak, inkább keress fel egy pszichológust, és segít feldolgozni, vagy más nézőpontot kialakítani. Sok mindent elég fejben rendbetenni. Sok mindennek sokkal kisebb a jelentősége, mint amekkora ügyet csinál belőle az ember.

Természetesen értem, de barát(ok) nélkül is lehet élvezni az életet. Én jól érzem magam egyedül is, tehát ez az alapfelállás, de ettől függetlenül járok emberek közé is, plusz a munkahely, de kötődni nem szeretnék senkihez. Van sok ember, akiket kedvelek, és alapvetően barátságos vagyok mindenkivel, de el is vagyok bárki nélkül, nem befolyásolja az életemet. Igazából a tiédet se kellene befolyásolni. Éld az életed, tegyél bármit, ami örömet okoz, közben jönnek-mennek az emberek az életedben, és legyen egy természetes állapot az is, ha van barátod, és az is, ha nincs. Ezen görcsölni nincs értelme, mert ez lehúz téged, és minél mélyebben leszel, annál kisebb az esély arra, hogy legyen barátod. Az emberek nem szeretik a negatív emberek, az energiavámpírokat.

Hány éves vagy? Gimibe jársz még vagy már egyetemre? Ott is lehetne barátokat találni.