Miért van mindig lelkiismeret furdalásom ha nemet mondok?

Amióta együtt vagyunk a párommal az utóbbi másfél évben talán 3 hétvégét kivéve minden hétvégénket a baráti társasággal töltöttük beleértve sokszor a vasárnapokat és sokszor hétköznap estéket is.

Az az igazság , hogy ezeket az estéket én is párom is igényelte mivel nagy a baráti társaság és mindig büszke voltam magunkra amiért ahelyett, hogy elhanyagoltuk volna a barátokat még össze is tartottuk a csapatot. (közös baráti társaságról van). Viszont mostanában kezdem érezni, hogy "kiégtem".

Egyre fárasztóbb a munka , szabadságon sem nagyon voltam az utóbbi 2 évben mellette most bevállaltam heti 3 iskolai elfoglaltságot készülök a nyelvvizsgára és konkrétan kezdek kibukni. Nincs egyetlen nap sem már amikor kialudhatom magam mivel minden nap beleértve szombat és vasárnapot is korán kell kelni.

Na már most eddig úgy volt , hogy ugye éjjel ugyanúgy bementem mint a többiek csak én másnap korán keltem.

Eddig a szombatok szabadok voltak viszont pár hónapja az is telítődött egy 7 órai keléssel.

Úgy érzem nem bírok már száz felé szakadni, a párommal is jobban igénylem már, hogy kettesben legyek mivel lassan már a családtervezést szeretnénk elkezdeni és előtte jó lenne az időnket kihasználni. Hét közben sokszor ugye csak este találkozunk az egész napi rohangálás, programok után és egyszerűen úgy érzem hogy kezdek nagyon elfáradni.

Viszont a barátok ugyanúgy igényelnék a hétvégi iszogatásokat találkozásokat amikről mostanában egyre hamarabb hazajövök és pár hete egyre többször mondom, hogy nem érünk rá nem megyünk be a városba.

Ez miatt rettenetes lelkiismeret furdalásom van és bevallom hiányoznak is a barátok , érzem hogy kevesebb lettem azáltal , hogy jobban begubóztam de egyszerűen nincs most több energiám.

A hétvégéket is lassan kötelező feladatnak látom és ezért gondoltam, hogy ez így nem megy most kicsit talán pihenni kellene és magammal foglalkozni kicsit.

A legnagyobb ajándék most számomra ha pihenhetek , sétálhatok, kirándulhatok érzem hogy fel kell valahogy töltődnöm mert az a bizonyos elem kezd teljesen lemerülni és így nem tudok a barátaimnak mit adni magamból.

Más is érzett már így?

Normális amit érzek?

Hogy hangoztassam össze most ezt a sok programot anélkül , hogy ne merüljek le ennyire.

Szégyellem is magam ez miatt mivel a meló mellett heti 3 nap iskola nem nagy dolog.

Más állandóan estig dolgozik , túlórázik...szégyellem magam, hogy így le vagyok merülve...

Nem tudom mi erre a megoldás..talán tényleg csak néha kicsit vissza kellene vonulnom és feltöltődnöm úgy ahogy nekem jól esik és nem azt nézni állandóan , hogy másoknak mi a jó? Voltatok már ilyen szituációban?