Valakinek sok évig lelki támaszt nyújtottam problémáiban, mikor boldog lett, kapcsolatunk megszakadt, jogos, hogy fáj?

Jártam már úgy párszor, hogy sok évig voltunk jóban, bizalmas kapcsolatban, addig, míg az illetőnek "jóra nem fordult az élete", hirtelen megoldódtak problémái amik miatt panaszkodott, vagy jött egy kapcsolat, bármi.

Onnantól kezdve a kapcsolat végleg megszakadt, az illető részéről egyetlen szó, vagy magyarázat nélkül.

Egyrészt nekem fáj, hogy amikor nem érzi hogy problémái lennének, boldognak tartja magát, akkor már barátként sincs rám szüksége.

Másrészt pedig lelkiismeret-furdalásom van, úgy érzem: önző vagyok, hogy ilyet elvárok tőle és hogy bennem van valami sérülés, hogy fáj, ha a másik ember továbblép szó nélkül és nem tartja (vagy szó nélkül megszakítja) velem a kapcsolatot...

Volt, hogy évek múlva illetőnek ismét rosszra fordult az élete, akkor rögtön megtalált kétségbeesetten elmondani, "mi történt vele"

Pár emberrel jártam már így.