Most akkor milyen a kapcsolatunk igazából?

A legjobb barátnőm az osztálytársam egyben. Sok éve ismerjük egymást.Sok vitában álltunk ki egymás mellett, és számíthatunk egymásra..Vagyis ez csak feltételezés már mert az utóbbi időben nagyon furcsán viselkedik velem.

Például mindig én írok neki, és olyan érzésem van ilyenkor mintha nem is szeretné hogy írjak neki. Válaszolni válaszol, de többnyire egy két szóval. És ha kérdezem hogy hogy van nem kérdez vissza hogy amúgy felém miújság. (persze oké ezen nem akadok ki de hogy már 12x is ez történik egy idő után fura)

Egyszer kedves velem egyszer meg olyan mintha nem is ismernénk egymást.

Erre is van példám : sosem várom a hétfőket mert olyankor mindig úgy viselkedik mintha egy éve nem beszéltünk volna (pedig csak pénteken utoljára)

Nem is igazán köszön ilyenkor csak nyomkodja a telefonját és ha kérdezem hogy milyen volt a hétvégéje egy szóval válaszol és telefonozik tovább.

De egy idő után meg felold és tökre boldog és aranyos velem.

Viszont olyan is történt már hogy máshova kellett ülnöm órára mert késtem, és egész nap nem is szólt hozzám, a folyosón is elment mellettem. És nagyon rosszul esett.

nehezen tudom kikövetkeztetni hogy most mi is van mert egész nap együtt vagyunk, együtt nevetünk, és a 'titkait' is elszokta mondani nekem.

Csak vannak ilyen dolgai.

Múlkor összekaptunk kicsit. Véletlenül kicsúszott egy negatívnak mondható megjegyzés a számon de egyáltalán nem volt rosszindulatú (még a hangvétel sem). ÉS annyira kiakadt hogy nagyon durva dolgokat vágott hozzám. ÉS azóta konkrétan meg kell válogatnom a szavaim mert egy rossz elővigyázatlan aprócska szó és beállít a pokol királynőjének :( bocsánat a túlzásért.

Az utóbbi hónapokban azt is megfigyeltem hogy nem tud örülni a sikereimnek + feltűnően jó kedve van ha én magam alatt vagyok.

vagy lehet már csak beképzelem de nagyon rosszul esnek ezek a dolgok. Pedig igaz barátjának gondol, irtó sok időt töltünk együtt és hasonló a személyiségünk is. És én is igaz barátnak szeretném gondolni csak ezek után a dolgok után elképesztően nehéz. Kételyeim vannak. Mintha csak azért lenne velem mert 'osztálytársak' vagyunk. Másfelől meg azért sem tudom "gonosznak" gondolni mivel mindenki nagyon okosnak és kedvesnek gondolja. A rivaldafény közepe, isszák a szavait. Mondhatni az apró árnyéka vagyok.

elnézést hogy ilyen hosszú, és előre is köszönöm a segítséget.:)