Nem is vagyok olyan jó barát, mint amilyennek tartanak?

Olyan fura a korosztályomat megérteni. Azt vettem észre jó néhány baráton, haveron(lehet rossz szavakat használok), hogy amikor ketteseben vagyok velük elég rendesek, és elég sok mindent megosztanak velem, mivel megbízható és rendes embernek tartanak. Ilyen mondják nekem, hogy ritka az ilyen barát, mint én, és ilyen finomságokat mondanak. A legjobb, hogy nekem kibeszélik egymást, más embereket. Most felhozok egy jó példát, mert ez annyira nagyszerű, hogy az embere el se hinné, ha nem élné át. Még nyáron találkoztam 2 osztálytársammal külön-külön. Mind a ketten kibeszélték egymást, hogy milyen flegma, megváltozott, velem fognak lógni, és egymást ignorálják. Nem is mondom egy-két embernek mennyit segítettem a jobb jegy érdekében. Aztán jött a szeptember, hónap végére már szét nem lehetett választani őket. Előtte egy jó hónappal meg még kibeszélték egymást. A másik srác is a legtitkoltabb dolgait elmondja, már majdnem esküt tett nekem, hogy az egyik osztálytársunkat kerülni fogja, mert nagyképű. Hát vele is nem rengeteget lóg? Ezeket azért meséltem most el, mivel ebben az a vicc, hogy amikor kettesben vagyunk szinte már a legjobb barátok szférát élem át. Viszont az iskolában minden a feje tetejére áll. Ott egyikük se jön oda hozzám (ritkán szoktak, akkor is párszor csak, mi volt a házi). Próbálok velük beszélni, de mintha meghallgatnának aztán mennek tovább. Olyan rosszul esik, hogy próbálok mindent megtenni, hogy jó kapcsolatom legyen velük, de kevesebb, mint több sikerrel. Olyan fusztrált vagyok, hogy ezt csinálják. Nem tudom elképzelni, hogy ez mitől van. Sokszor megteszem a tőlem telhetőt, de nem sokat kapok vissza. Olyan ez, mintha adnék egy tortát, és ebből csak egy szeletet adnának vissza. Mostanában elment a kedvem a korosztályomtól, mert csak ez a háta mögött kibeszélem, előtte pedig legnagyobb spanok vagyunk játékot játsszák. Ha egy kicsit zavaros, akkor bocs, csak siettem. Válaszokat köszönöm.