A barátom nagyon rossz társaságba keveredett. Nagyon féltem. Hogyan segíthetnék neki?

Ki kell kapni az adott társaságból, ha magától nem látja be, hogy mibe keveredett. És drogtesztet is kell csináltatni, mert ez is közrejátszhat a személyiségének a változásába.

Teljesen új lakhely, új közeg. Más választásod nincs.

Ácsi, gyerekek. Ki mondta, hogy önsorsrontó az, aki életkorának megfelelően ÉL? Ebben a korban az ember hülyeségeket csinál, és begyűjti az érte járó pofonokat. Ez így van rendjén! Most kell ezt megtenni, nem 30-40 éves fejjel, amikor már sokkal nagyobb pofonok járnak érte, és sokkal nehezebb felállni utánuk. Nem kell elhinni minden maszlagot céltudatos életvitelről, meg hasonló nyalánkságokról.

Én mindig csak annyit tanultam (ha egyáltalán), hogy az aktuális vizsgáimon átevickéljek. Inkább csajoztam, vagy jártam a határt, erdőt-mezőt, láposokat. Brahiból átrendeztem a harmadik emelet szomszédos erkélyeit, ahol fel tudtam mászni, aztán figyeltem a reakciókat. Faltam a könyveket, írtam, zenéltem. A piával is közeli barátságot ápoltam. Szóval mindent csináltam, amire fiatal korom predesztinált, csak épp tanulni nem tanultam.

60 évesen elmondhatom, hogy szép és tartalmas életem volt, s ha újrakezdhetném, most sem csinálnám másképp. Mert higgyétek el, nem az a fontos, hogy mennyi év lesz az életetekben, hanem az, hogy mennyi élet lesz az éveitekben. Aki eminens tanuló, az lehet, hogy kifog majd egy jó állást, de az sem tart örökké. Nekem 8 végzettségem van. Az utolsó diplomámat 50 évesen szereztem. Az elsők fölött annyira eljárt az idő, hogy ma már merőben más szelek fújnak. Kitörölhetem velük a hátsómat. Mára pedig annyira felgyorsult a világ, hogy az ilyen változások egy évtized leforgás alatt következnek be. Aki ezt követni akarja, annak a büdös életben nem jut ideje ÉLNI az életet.